Az államfő kegyelmi határozatainak nyilvánosságát követelik.
A Fővárosi Bíróság szerdán tárgyalja azt a pert, amelynek tétje, hogy nyilvánosak legyenek-e a köztársasági elnök által elbírált kegyelmi határozatok. Az Origo a Köztársasági Elnöki Hivataltól szerette volna megtudni, milyen bűncselekmények elkövetőinél gyakorolta kegyelmi jogkörét Schmitt Pál. A hivatal megtagadta az adatszolgáltatást, mondván, ezzel sérülne a köztársasági elnöknek az egyéni kegyelmezési jog gyakorlásakor fennálló függetlensége. Per lett.
Schmitt Pálnak eddig két kegyelmi ügye kavart nagy vihart. Az egyik Geréb Ágnesé, a másik Budaházy Györgyé. Mindkettőt elutasította. Meg még 370-et – ennyit tudhatunk. Meg azt, hogy államfőnk 2011 első fél évében öt embernek megkegyelmezett – ez kiderül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium összesítéséből. Az viszont nem, milyen bűnöknél látta az államfő indokoltnak megkegyelmezni. Pedig az már minket is érdekelne. Nagyon. Árulkodó lehet ugyanis.
Neveket mi nem kérünk, mert mélységesen egyetértünk azzal, hogy a kegyelemben részesülteknek is joguk van a személyes adatok védelméhez. Persze kivételt tennénk a celebekkel. Ők csak tűrjék, ha már celebek, meg egyébként is korlátozottabb „az információs önrendelkezési joguk”.
Arra viszont hagsúlyozottan felhívnánk a figyelmet, hogy a magyar büntetőjogban a kegyelem egyfajta méltányossági tényező. A köztársasági elnök e joga korlátozhatatlan, mégis kell hozzá miniszteri ellenjegyzés. Ami az olyan kívülállók számára, mint mi, meglehetősen értelmetlen. Főleg annak tükrében, hogy az államfőnek még csak indokolnia sem kell a kegyelmi kérvény elutasítását, jóváhagyását. Pedig ez lenne a lényeg. Schmitt Pál ugyanis felülírhatja, idézőjelbe teheti egy ember bűnét. Szerintünk az nagyon is közérdekű tudás lenne, hogy ezt milyen indokkal teszi.