Elfeledett vicceink újra aktuálissá váltak.
Nem kell nagyon idősnek lenni, hogy eszünkbe jusson az a régi, rendszerváltás előtti vicc, amely valahogy úgy szólt:
- Tudod, hogy mi lesz itt?
- Persze, hogy tudom. És te is tudod.
- Jó, jó, de úgy értem, addig mi lesz?
Azt nagyjából, ha nem is mindenki, de egyre többen sejtik, hogy az a rendszer, amely Magyarországon létrejött az utóbbi másfél év törvénykezési hajrájában, nem maradhat fönn. Nemcsak azért, mert sokaknak nem tetszik idehaza sem, hanem azért, mert külföldön sem. Változások lesznek. A kérdés csak az, mi fog addig történni, amíg elkezdődnek? A forint még soha nem volt ennyire gyenge, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lenne ez a jól ismert, fránya devizahitel-probléma. A csődkockázat, a CDS-felár sem volt még soha ennyire magas.
Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik saját rokonainknak sem tudunk hiteles választ adnia arra a kérdésre, mit tegyenek összekuporgatott forintjaikkal. Óriási a felelőssége ugyanis annak is, aki elhallgat tényeket, de az is bűnös, aki pánikot kelt.
Vigasztalhatna minket, hogy van új alaptörvényünk, amelyből kimaradt például ugyan, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár, viszont benne vannak olyan részletszabályok, amelyeknek kérdéses az alkotmányosságuk. Ügyes, mert így persze nem lehetnek AB-kontroll tárgyai. (Ezt nem mi mondjuk, hanem Sólyom László, ő meg kicsit ért hozzá.)
De vissza a gazdaságpolitikához, amelynek valóságtól elrugaszkodottsága az ’50-es éveket idézi. Most éppen nem gyapotnagyhatalommá akarunk válni, hanem „pénzügyi szabadságharcot” vívunk. A jegybank fölötti befolyás és az adórendszer bebetonozása a kormánynak – úgy tűnik - többet ér, mint Magyarország pénzügyi stabilitása, vagy hogy merjünk egyértelműen fogalmazni: mint hazánk biztonsága és jövője – ez sem kevésbé demagóg szöveg, de igaz.
Újra egészségesen kellene érzékelni a valóságot. Azt, hogy az új alaptörvény, a magyar gazdaság nem légüres térben mozog, hanem Európában, egy olyan kultúrában, amelyet nem lehet hatályon kívül helyezni. A rövid távon gondolkodók - miként a profiton túl sorozatunk szinte mindegyike jóelőre figyelmeztetett - a gazdaságban gyors sikereket érhetnek el, de ha csak ez uralja a működést, az előbb-utóbb csődöt jelent. És ez nem vicc.