Az észak- és dél-amerikai indiánok eredetét illetően számos feltevés látott már napvilágot. Az egyik teória szerint az őslakosok mintegy 10-15000 évvel ezelőtt keltek át az Alaszka nyugati és Szibéria keleti részét összekötő Bering-szoros mentén, akkoriban ugyanis a két földrészt keskeny földhíd kötötte össze. Egyes kutatók, bár nem utasítják el az iménti elmélet valóságalapját, azt vallják, hogy a bennszülöttek őseinek egy része már korábban, 30 ezer évvel ezelőtt Ázsiából és Polinéziából hajóval érkezett Amerikába.
Noah Rosenberg, a Michigan Egyetem Orvostudományi Fakultásának genetikus kutatója szerint az amerikai őslakosok nagy valószínűséggel Kelet-Szibériából származnak, és egy népvándorlási hullám során kerültek az amerikai kontinensre. A bizonyíték két pillérre támaszkodik: egyrészt a ma Szibériában valamint Észak- és Dél-Amerikában élő őslakosok genetikai hasonlóságán alapszik, másrészt e népek tagjai körében előfordul egy csak rájuk jellemző genetikai mutáció.
Rosenberg és munkatársai a világ 50 különböző népcsoportjának DNS-mintáit vizsgálták meg, és 678 egyedi genetikai markert kutattak, amely sok-sok generációra visszamenőleg adhat választ származási kérdésekben.
Egy közös genetikai mutáció a feltevés alapja (Forrás: AP)
Mind az észak-, mind a dél-amerikai indiánok génállományában megtalálható egy olyan genetikai variáns, amelyet Kelet-Szibéria lakosain kívül a világ más tájain élő népcsoportoknál nem fordul elő.
„Ha több hullámban, és eltérő népcsoportoktól eredően zajlott volna le a népvándorlás, akkor ez a mutáció nem terjedt volna el széles körben az észak- és dél-amerikai indiánoknál” - nyilatkozott Rosenberg.
Az új eredmények birtokában tehát valószínűsíthető, hogy a Bering-szorost valaha összekötő földnyelv jelentette a hidat a Kelet-Ázsiából elvándorlók számára. Az azonban nyitott kérdés marad, hogyan települtek át a bevándorlók Dél-Amerikába. A szerzők úgy vélik, hogy a mai indiánok ősei a partok mentén hajózva jutottak el a déli kontinensre.
Az eredményeket részletesen összefoglaló közlemény a PLoS Genetics tudományos folyóiratban jelent meg.