7°C

Facebook

Mi ez a tánc fiatalok?

Saját generációja bálványává nőtte ki magát a 20 éves francia Jerome Boito, akinek egy garázsban lejtett táncát mintegy 10 milliószor nézték meg a YouTube videómegosztón. Az oldalt felnyírt mohikánfrizurát, többnyire szűk trikót és nadrágot viselő Jerome – vagy ahogyan művésznevén ismerik kortársai: Jey-Jey – amatőr felvételei világszerte ismertté tették az új trendet, a Tecktonikot. A dübörgő elektronikus zenei alapokra gyors, széles kézmozdulatokkal, rogyasztott lábakkal ropott látványos, dinamikus koreográfiákat – a videómegosztó oldalak tanúsága szerint – ma már tinik százezrei gyakorolják, Washingtontól Marrakeshig. A műfajt július 12-én Budapesten, a Francia Intézet hagyományos utcabálján rendezett első hivatalos Tecktonik-bulin a hazai közönség is megismerheti. A növekvő népszerűségre a Sony BMG is felfigyelt, s DVD-szerződést ajánlott Jey-Jeynek. A kereskedelembe hozott felvételek után azonban a lemezkiadónak tisztes jogdíjat kell fizetni, amennyiben használni kívánja a Tecktonik szót.

Tőzsdéről a diszkóba

A Tecktonik ugyanis nemcsak trend, hanem védett márka is. A márkajogok ráadásul kezdettől fogva két francia férfi kezében voltak. A francia páros története a párizsi Metropolis klubból indult nyolc éve. A szórakozóhelyen Alexandre Barouzdin, a Merrill Lynch brókere és barátja, Cyril Blanc táncos, koreográfus saját szórakoztatásukra partikat rendeztek, ahol egyedi módon keverték a különböző észak- és dél-európai elektronikus zenéket és táncokat. A különböző stílusok találkozása nyomán a földrétegek tektonikus mozgásáról és a techno zenéről elnevezett Tecktonik Killer bulik rendszeressé váltak, egy-egy este akár 8 ezer fős tömeget vonzva a klubba a legkülönbözőbb párizsi rétegekből. A törzsközönség körében „tck” néven elhíresült új stílushoz a partikultúrában rendhagyó filozófiát is társítottak: elutasítják a drogokat és az alkoholt, az egyenlőséget hirdetik férfiak és nők, külvárosiak és középosztálybeliek, hetero- és homoszexuálisok között. „Ez a tolerancia nyilvánul meg az uniszex öltözködésünkben is” – mondta el lapunknak a 31 éves Barouzdin, aki az idén márciusban végleg elbúcsúzott a tőzsdétől, hogy teljesen az általa indított mozgalomnak szentelje magát.


A Tecktonik elterjedésének az internet, különösen a közösségi és videómegosztók adtak látványos lökést: Jey-Jey babérjaira ma már közel 38 ezer házi készítésű klip pályázik a YouTube-hoz hasonló oldalakon. A világhálónak köszönhetően a klubokból kiszoruló 18 éven aluli korosztály számára is elérhetővé vált az új őrület. A mozgalom a gyerekszobákból és a Metropolis táncparkettjéről kitörve gyűrűzött tovább a köztereken, spontán utcai, illetve iskolaudvarokon megrendezett Tecktonik-versenyek formájában. A párizsi Centre Pompidou melletti téren rendszeresen közszemlére teszik tudásukat az egymással vetélkedő tánccsapatok. Tavaly ősszel a legnagyobb francia elektronikus zenei fesztiválon, a Paris Techno Parade-on fő helyen vonulhattak fel a legnépszerűbb táncosok.

Eközben a stílus további követőkre talált az interneten keresztül Európa-szerte, Észak-Afrikában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban is. A széles és gyors kézmozdulatok a magyar fiatalok számára sem idegenek: az első hazai Tecktonik weboldal szerkesztője, a 14 éves Szabó Réka szerint feltűnően gyarapszik a rajongók hazai tábora. „Otthon kezdtem gyakorolni a neten talált úgynevezett tréning videók alapján, amelyek lassabban mutatják be az egyes elemeket” – meséli a 20 éves, debreceni Béli Zoltán, alias Retroboy, aki fél éve bukkant rá véletlenül külföldi Tecktonik táncosok felvételeire az egyik videómegosztón. Azóta Béli négy társával a helyi klubok rendszeres fellépőjévé vált, s tervezi, hogy a márkajogok miatt felveszi a kapcsolatot a francia kezdeményezőkkel.

Stipi stop

Alexandre Barouzdin 2002-ben Franciaországban védette le a Tecktonik márkanevet, valamint a sast és csillagot ábrázoló logót. Majd tavaly 30 ezer euróért globális szinten ismertette el a név- és jelképhasználatra formált jogait az ENSZ szakosított szervezeteként működő Szellemi Tulajdon Világszervezeténél (WIPO). „Erre a a minőség és a trend integritásának megőrzése miatt volt szükség” – árulja el az alapító atya, és persze azért, mert a siker nyomán felbukkantak az utánzatok. Így történt a svájci Jérémy Muller és Dorian d’Adria esetében is, akik Swiss-Tecktonik néven indították el vállalkozásukat tavaly októberben. A franciák azonban hamarosan levélben értesítették őket, hogy 475 ezer eurós büntetést helyeznek kilátásba, amennyiben a svájci „hamisítók” nem függesztik fel a márkajogokat sértő tevékenységüket.

Stílusjegyek

A Tecktonik irányzatot – amely tck, Milky Way és vertigo néven is ismert – az alábbi paraméterekkel írhatjuk le:
A közönség: elsősorban a 8–25 éves korosztályból érkeznek a rajongók.
A zene: elektronikus, techno jellegű.
A tánc: nincsenek kötött mozdulatok, lényeg az egyéniség kifejezése minél látványosabb módon, akár akrobatikus gyakorlatokon keresztül.
A filozófia: elutasítják az alkoholt és a drogokat (legfeljebb energiaital fogyasztása megengedett); a táncban mindenki egyenlő.
Az öltözködés: uniszex, futurisztikus, enyhén punkos stílus, fekete, fehér vagy neonszínű, testhez simuló felsőrész és szűk nadrág.
A hajviselet: rövidre vágott, oldalt felnyírt, fent hosszú mohikánfrizura.

A tecktonikozó tömegek látványa a nagybefektetőket is Barouzdinhez vonzotta. Az ex-bróker szerződést kötött egyebek mellett a Sony Ericsonnal, hogy Tecktonik csengőhangokkal és háttérképekkel szereljék fel a mobiltelefonokat, illetve a Wrigley céggel, hogy a rágógumi-reklámokban szerepeljenek a táncosok. A múlt év decemberétől a TF1 francia tévécsatorna TF1 Entreprises nevű vállalkozása terjeszti világszerte a tck-hoz kapcsolt termékeket. A Le Monde januári cikke szerint egy párizsi butiknak 30 százalékkal nőtt meg a forgalma, miután Tecktonik logóval ellátott ruhákat kezdett forgalmazni. Csak a sassal és csillaggal díszített pólóból heti ezer darab kelt el, s összesen 200 ezer CD-t is felvásároltak a rajongók. A Reebok sportruházat gyártó fontolgatja, hogy piacra dob egy Tck elnevezésű cipőt, ha tartós lesz a Tecktonik-hullám. Egy gyorsétterem pedig felajánlotta, hogy a mozgalom nevén menüt indítana, ez azonban már nem fért bele a táncoló fiatalok „karcsú imázsába”. Bár a Tecktonik-birodalom értéke nem nyilvános, Barouzdin a Figyelőnek annyit elárult, hogy egy amerikai befektető csoport nemrég 100 millió eurós vételi ajánlatot tett a márkajogokra, ő azonban közölte: „A Tecktonik nem eladó, legalábbis egyelőre nem.”

A kivételesen egységes, a kezdetektől meglévő marketing újdonság a könnyűzene világában – a punkot, a rapet vagy bármely korábbi alulról formálódó szubkultúrát csak elterjedésüket követően sajátította ki több különböző piaci szegmens. „Az egységes márkamegjelenés alkalmas eszköz arra, hogy világszerte beazonosítsanak egy kialakulóban lévő trendet” – mondja Fojtik János marketingszakértő, aki szerint azonban csak maguk a használók dönthetik el, hogy az adott mozgalom hordoz-e magában olyan maradandó értékeket, amely képessé teszi a fennmaradásra.

Anti-Tecktonik

A folyvást emlegetett toleranciának gyökeresen ellentmondó agresszív márkázás nyomán a sokasodó kritikák is megtalálták a maguk fórumát a világhálón, amely a formálódó rajongói közösségeknek is teret adott. Az 1968-as ifjúsági megmozdulásokról nemrég népszerű könyvet publikáló Vincent Cespedes filozófus azt hiányolja, hogy a Tecktonik nem lázad, nem fogalmaz meg új értékeket és teljesen apolitikus. Pusztán a magáért való táncon keresztül élteti a magamutogatást és az individualizmust. A Facebook nemzetközi közösségi oldalon pedig mintegy 100 ezer tagot számlál az anti-tecktonik csoport; az ehhez csatlakozók főként esztétikai oldalról kifogásolják az utcán parádézást, és a srácok szinte a megszólalásig egyforma öltözékét.

Aktuális ajánlatok [x]

Ajánlott lap.hu oldalak: