5°C

Facebook

Ma is titkos Rákosi belvárosi atombunkere

Rendhagyó történelemórát tartottak csütörtökön a Széchenyi István Gimnázium diákjainak. Az óra témája a diktatúrák természete, a Rákosi-kor és a terrorizmus, a helyszíne pedig a belváros alatt 39 méterre megépült híres-hírhedt Rákosi atombunker.

Az ötvenes években épített óvóhely létezése - bár szerepelt egy dokumentumfilmben, és a FigyelőNet munkatársa is járt ott korábban - legtöbbünk számára még mindig alig hihető. Most viszont saját szemünkkel láthattuk az ötvenes évek atomháború-fóbiájának e vasbeton emlékművét, ugyanis elkísérhettük a diákokat a 15 emeletnyi mélységben tartott töriórára.


Negyven méterrel a belváros alatt (Gáti András képgalériája)

Negyven méterrel a belváros alatt (Gáti András képgalériája)



Polgárvédelmi célok

A gyülekező a Szabadság téren volt, ahol a szerevezők rögtön aláírattak velünk egy papírt, miszerint a hivatalos nevén F4-es bunker bejáratának pontos helyét nem áruljuk el senkinek. (Így hát nem tesszük.) Hogy miért ez a nagy titkolózás, arra azt a sejtelmes választ kaptuk mindössze, hogy az objektum polgári védelmi célokat szolgál. Hogy mik ezek a célok, és miért titkos a bejárat, megválaszolatlan maradt.

Mindenestre egy belvárosi gangos ház belső udvarához vittek minket, ahol egy kör alakú betontömbbe nyíló, legalább tízcentis páncélajtón átlépve kezdtük meg az „alámerülést”. Egy kis lift is üzemel a titkos bunkerben, de macerás lett volna az ötven embert leszállítani ezzel, így maradt a jó öreg lépcső. Nem számoltam, de körülbelül 15-16 emeletet botorkáltunk lefelé a sötétben, amíg meg nem érkeztünk a bunkerbe.

Bányászok építették

Az óvóhely elsőre pont olyan, mint egy metróalagút. Ez nem véletlen, hiszen 1949 és 1953 között építették, a kettes metró munkálataival párhuzamosan. A bunker szerkezetét, technikai megoldásait nagy részben a földalatti vasút alagútjától kölcsönözte. A legenda, miszerint kényszermunkások építették az F4-est, nem igaz: a munka minősége, az alkalmazott technológiák színvonala mind arra utal, hogy képzett munkások vettek részt az építkezésen. Jellemző a korra, hogy nem tudták, hol dolgoznak, és azt sem, hogy mi a létesítmény célja – úgy hitték, hogy metróépítkezésen vesznek részt. Az ötvenes években még bányászati technológiával építették a metrókat, nem mindenféle fúrópajzsokkal.

A kétszintes, nagyjából H alakú objektumot úgy alakították ki, hogy atomtámadás esetén 2200 főnek biztosítson menedéket. Hogy meddig lettek volna itt biztonságban, arról megoszlanak a vélemények, de néhány napnál többet senki nem tippelt. Az F-4 persze nem a hétköznapi embereknek épült, hanem Rákosi Mátyásnak és a Magyar Dolgozók Pártja KB-tagjainak. A bunker bejárata is egy olyan házban bújik meg, amelyben az államvédelmi hatóság irodái működtek korábban.

Összeköttetés a metróval

Évtizedeken keresztül friss készletekkel, a személyes tárgyak tárolását és a pihenést egyszerre lehetővé tévő bútorokkal, munkahelyekkel, gondosan karbantartott gépészettel állt készen vész esetére, a kiválasztottak befogadására. Önálló vízellátással és áramellátással rendelkezett, és a kor színvonalának megfelelő szűrőberendezések akadályozták volna meg, hogy radioaktív port lélegezzenek be a bunkerben tartózkodók. Vészkijáratot a 2-es metró vonala felé alakítottak ki, persze csak a hatvanas években, amikor a metró is elkészült.

Ma már az óvóhelyen nincsenek bútorok. A padlón több helyen hatalmas víztócsák, amelyek felett pallókon kell egyensúlyoznunk. Az egyik, nyilván közösségi célokra kialakított metróalagút-szerű helyiségben volt berendezve a „tanterem”. Modern székek, hangszórók és két LCD képernyő mutatott erős kontrasztot a vasbeton és fémszerkezetű födémszerkezettel.

Szürreális rémálom


A tanóra viszont ugyanolyan volt, mint egy hagyományos iskolai óra. Áll kint a tanár, magyaráz, a gyerekek meg mintha unnák az egészet. Persze, lehet, hogy a sok operatőr meg újságíró feszélyezte őket. Mindenesetre a legérdekesebbnek a bunkersétát tartották, ahol végigjárhatták a zegzugos pincerendszert. Ha valamit, ezt a szürreális rémálmot biztosan megjegyezik az ötvenes évekkel kapcsolatban.

Rákosi szelleme az alagutakban (Gáti András képgalériája)

Rákosi szelleme az alagutakban (Gáti András képgalériája)



A vizesblokkok például mindenkit elborzasztottak, pedig soha nem használták őket. A külön szobákban elhelyezett vészvilágítás céljára üzembe (sosem)helyezett akkuk már rég lemerültek, az aktív szénnel működő légtisztítók pedig amellett, hogy szobányi méretűek, teljesen rozsdásak. Botorkáltunk egy darabig a sötét alagútrendszerben, aztán a diákokat visszavezényelték a „tanterembe”, ahol a Viasat History történelemtanára a ma terrorizmusára futtatta ki (naná, szeptember 11-e volt) a nem mindennapi órát, de ezt már nem hallgattuk meg. Várt ránk a 15 emelet lépcső – ezúttal felfelé. Jó volt meglátni a napfényt.


Kié az F4?

2007 novemberében azt az információt kaptuk, hogy a polgári védelem lemondott az F4-ről, a BKV pedig már többször szeretett volna megszabadulni a számára is felesleges ingatlanától. Az elképzelések között szerepelt gombatermelő üzem és diszkó is, de addig még nem találtak vevőt. A BKV illetékese akkor azt mondta: nekik az ingatlan csak teher, így valószínűleg már néhány millióért is eladnák.

Ma a vagyonkezelő tulajdonában van az ingatlan, de arra nem kaptunk egyértelmű információt, hogy esetleg azóta értékesítették volna. Mindenesetre elképzelni sem tudjuk, mire lehetne használni. Múzeum, iroda vagy diszkó 30 méter mélyen, lift nélkül? Aligha.

Aktuális ajánlatok [x]

Ajánlott lap.hu oldalak: