A felvezetés és a körítés felnőtt a szombat éjszakai Vitali Klicsko vs Kevin Johnson mérkőzés tétjéhez, azaz a WBC nehézsúlyú világbajnoki címéhez, azonban az összecsapás színvonala - vérmérséklettől és hovatartozástól függően - már megosztotta a nézőket.
Az alapesetben a berni jégkorong csapat otthonának számító PostFinance aréna meglehetősen hűvös levegője talán a két öklözőt is merevvé tette (nem úgy a helyszíni publikumot, akik lelkesen fogadták a két sportembert), és visszafogott, de feszültséggel telített nyitó menetet produkált az ukrán világbajnok és a veretlen amerikai kihívó.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a szinte kizárólag csak a védekezésre koncentráló Johnson passzivitása a meglepetés erejével hatott volna, mivel az elmúlt években már hozzászokhattunk ahhoz, hogy bármilyen magabiztos is egy-egy Klicsko kihívó a mérkőzés előtt, a nyitó gongot követően gyorsan köddé foszlik a bátorság. Ami viszont némileg újdonság volt, hogy Johnson nem tört össze, és bár csak minimális veszélyt jelentettek az atlantai bunyós kontrái Klicskóra, mégis a kellemetlen, idegesítő stílusú és folyamatosan szövegelő amerikai állta a sarat, igaz költői túlzás lenne azt állítani, hogy a világbajnok sok ütést, és/vagy elviselhetetlen nyomást gyakorolt volna ellenfelére.
Nehéz eldönteni, hogy pontosan ki, vagy mi volt az, ami, vagy aki miatt gyengére sikerült az összecsapás, mert kétségkívül hagyott maga után kívánnivalót a színvonal. A kevés látványos akció közepette egy valami viszont biztosan megkérdőjelezhetetlen volt, mégpedig Klicsko dominanciája.
Johnson folyamatosan próbálta felhúzni a címvédőt (MTI/EPA)
A bajnok előnye menetről-menetre nőtt, de közben látható volt, hogy a 38 éves ukrán "Vasökölnek" sem egyszerű a mérkőzés közbeni taktika váltás. Nem működtek igazán a korábban bevált egyenesek, Klicsko mégsem szedte elő túl gyakran a felütéseket, vagy a testre irányuló kombinációkat, és így Johnson is "rutinból" tudott figyelni az ugyan olyan koreográfia alapján felépített akciókra, arra azonban már nem volt módja, vagy kedve a kihívónak, hogy esetleges ritmusváltásokkal megtámadja a címvédőt.
A szórványos Johnson kontrák így is pár kellemetlen véraláfutást eredményeztek Klicsko szemei alatt, de közel sem voltak súlyosak ezek a sérülések.
A találkozó utolsó harmadára az amerikai bokszoló látványosan fáradni kezdett (igaz, Klitschko is már nyitott szájjal szedte a levegőt), és benne volt a levegőben, hogy akár TKO is lehet a vége. De nem lett, sőt, a mérkőzés záró másodperceiben végre valódi harcot is láthattunk, és utólag már bánhatjuk, hogy nem ilyen hévvel estek egymásnak a bunyósok a találkozó elején. A pontozás formalitás volt (119-109, 120-108, 120-108 Klicsko javára), azonban maga a procedúra nem, ugyanis Johnson volt az első, aki - ukrán szemszögből nézve győztes - világbajnoki mérkőzésen nem idő előtt kapitulált a címét megvédő bunyós előtt.