Érdekes éghajlatjelző a telenkénti leghosszabb hótakarós periódus időtartama, amelynek nagy értéke inkább a téli hideg idő tartósságáról, semmint gyakori havazásokról tudósít. A hótakarós periódusok száma - az alábbi ábrán - a hó talajon való újbóli megjelenéseinek és eltűnéseinek gyakori előfordulását jelezve hőmérsékleti szempontból változékony, havazásban bővelkedő időjárást jelez az elmúlt 50 évben. Klimatológiai szempontból a két jelzőszám nagyon stabilnak mondható.
forrás: OMSZ
A leghosszabb hótakarós periódus időtartama Budapesten négyszer haladta meg az 50 napot, a csúcstartó 62 nappal az 1953/54-es tél volt. Harminc napon át a telek ötödén fedte a talajt egyfolytában összefüggő hótakaró, 20 napon át kétötödén. Viszont még a 10 napot sem érte el 30 százalékukon.
2003 rekordot döntöttAz 1953-2003 között vizsgált 50 évben átlagosan december 11-én alakult ki az első hótakaró. Az 1989/90-es télen egyetlen napon sem mértek összefüggő hóréteget, így a hótakarónak határnapjai sem lehettek. Ez az év nagyban „lerontotta” az átlagot.
A időjárás-jelentésen túl
Az fn.hu és az Országos Meteorológiai Szolgálat együttműködésében sorra vesszük az érdekes, sokszor veszélyes téli időjárási helyzeteket. A következő részben a magyarországi hórekordokrólés a tél jelentette vészhelyzetekről lesz szó.
A pestszentlőrinci állomáson az 50 év alatt a legkorábbi hótakarót november 3-án észlelték, 1980-ban. A telek negyedén november 24-re, felén december 4-re, háromnegyedén pedig december 19-re alakult ki az első hótakaró.
Bár a 2003/04-es tél már nem tartozott bele a vizsgált időszakba, meg kell említeni, hogy új, nagy rekord született: 2003. október 23-án késő este az eső átment havazásba, s másnap reggelre 1 centiméteres hótakaró alakult ki. Tehát ez a tél 10 nappal „megjavította” az eddigi rekordot, sőt, megszületett a legkorábbi hóesés új rekordja is - az eddigi csúcs október 27. volt.
Március végéig kitartott a hótakaróA vizsgált 50 év alatt a legkésőbbi hótakarót március 31-én észlelték, 1977-ben. Átlagosan február 24-én tűnt el véglegesen a hó, a telek negyedén február 20-ra, felén március 4-re, háromnegyedén március 14-re. Az utóbbi 25 évben azonban néhány nappal hamarabb búcsúzott el a hóidény.
Az utolsó hótakarós nap jellemzői (forrás: OMSZ)
A legtöbb hó az 1969/70-es télen esett le, amikor is több mint egy méter, egészen pontosan 108 centiméternyi hullott. Természetesen nincs arról szó, hogy egyméteres hóréteg lepte Budapest
utcáit: az alábbi adatok a hóvastagság napi növekedésének összegét
mutatják egész télen keresztül, nem veszi figyelembe az olvadást.
A telek 10 százalékán 75 centi hó esett, 32 százalékán pedig 50. Hat olyan tél volt, amikor 10 centiméternyi hó sem hullott. E paraméterek tekintetében a két részidőszak nagyon hasonlónak bizonyult, mind az átlagot (41 cm), mind az attól való átlagos eltérést (19 cm illetve 20 cm) illetően.
forrás: OMSZ
Érdekes, hogy a csúcstartó téltől kezdődően a legalább 70 centit produkáló telek utáni második tél mindannyiszor hóban igencsak ínségesre sikeredett. Az 50 év leghavasabb hónapja 1969 decembere volt, összesen 66 centiméternyi lehullott hóval. A napi rekordot 1999. február 10. tartja, 28 centi hó hullott ezen a napon. A legnagyobb napi hótakaró-gyarapodás a 20 centimétert a telek 10 százalékán, a 10 centit 66 százalékán érte el.