A szervezőbizottság jelentése szerint péntek délutánig összesen 32 031 jegyet adtak el a 41. Magyar Filmszemle előadásaira: ebből 29 334 fogyott a Palace MOM Park, 2697 az Uránia Nemzeti Filmszínház pénztáraiban. Eddig 11 pótelőadást tűztek ki. De személyesen is lehet érzékelni, hogy egyre többen vannak a magyar filmünnepen.
Unalomra nincs mentség
Az egyik legjobban várt film a Kolorádó Kid volt. Vágvölgyi B. András filmjével nem az a baj, hogy négy éven keresztül készült, hanem hogy unalmas. Egy filmnél pedig az unalomra nincs mentség. Ha egy rendező 1956-on keresztül a Kádár-rendszerről akar mesélni, akkor a mai fiatalok nagy többsége egyszerűen csak néz maga elé, mert ő már nem tudja, hogy ki volt az, aki szerint a „krumplileves legyen krumplileves”.
Neki nem lehet ilyen vontatottan mesélni. Sőt valószínűleg senkinek nem lehet. Folyamatosan valamilyen impulzust kellene adni, hogy legyen mit befogadni a szemnek, az agynak. Nem szabad üresjáratokat hagyni. Ez a film pedig leginkább az üresjáratokról szól, amely közben időnként fel-felkapjuk a fejünket, amikor egy kicsit érdekessé válik mozi. Vagy akkor, de ez behatárolható nézői kör, ha ismerős kulturális szereplő bukkan fel a vásznon. Mint Palya Bea, Menyhárt Jenő (az Európa Kiadóból), Kiss Tibi (a Quimbyből) – vagy a fél egykori Magyar Narancs-szerkesztőség (a rendezőn kívül cameózik Bakáts Tibor Settenkedő és Bojtár B. Endre).
Ha tehát egybitesen fogalmaznánk, akkor a jó-nem jó táblázatban a nullát húzzuk be. Ha azonban többdimenzióssá tesszük a kérdést, akkor el lehet ismerni, hogy komoly munka van benne, ahol nincs egyetlen olyan kép, amely nem illik bele a korba, a pesti jassz szlengje is hibátlan. A kóter, a vamzer, a kégli, a kagylóz stb. szavak és kifejezések nyilvánvalóan közelítik a film nyelvét a korbeli beszélthez, ám olykor annyira erőltetettek és előtérbe tolakodnak, hogy kor- és hangulatkeltő hatásuk kioltódik.
Nagy Zsolt színészi játéka most is meggyőző, de érdektelen. Nem miatta, hanem a film bágyadt mesélőmódja miatt van, hogy hidegen hagy. Pedig elvileg érdekes lehetett volna, ahogy egy kétkezi rakodómunkás, utcai simlisségektől dörzsölt pesti srác – és baráti társasága (köztük az áruló szerelmével: Sárosdi Lilla) – az ötvenhatos forradalomba belekerül, elárultatik, börtönbe kerül tizenöt évre, majd bosszút áll, és itt hagyja az egészet a fenébe. A Kolorado Kid történetet Kreuzer Béla valós „kalandjain” alapul, de a valós események nem tudnak izgalmassá válni, nem tudnak minket a világukba bevonzani – és ami a legnagyobb baj: nem tudja főhősét szimpatikussá tenni.
Az igazi mágia itt van
A várakozásokat tekintve Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című alkotása még Vágvölgyiét is megelőzte. A Köntörfalak után ez a film volt az, amelyik vitathatatlanul be tudott szippantani a világába, magyarán csak néztünk és tátottuk a szánkat. A primer történéseket tekintve a filmben Mona Paparu (Török-Illyés Orsolya) egyedül neveli hároméves kislányát (Hajdu Lujza, a rendező és a főszereplőnő kislánya). Egy külföldi utazás miatt a gyermeket a nagynénjénél hagyja – akitől a gyámhatóság elveszi. Amikor Mona visszatér, a gyámhatóságon el kell mondania, mivel töltötte külföldön az idejét. Elmeséli hát, mi és hogyan történt vele a liverpooli Bibliotheque Pascal (szex-) bárban, ahol rabként tartott irodalmi hősökkel (például Jeanne D’Arckal, Pinocchióval, Desdemónával) lehet „huncutkodni”.
Az előzetes
A film mágikus realizmusa (amit eddig több filmnél jogtalanul használtak) elvarázsol, az egyszerre megnyilvánuló nyomasztó valóság és az archaikus miliő és a fantázia keveredése miközben hibátlanul ellenpontozza egymást felkínálja a lehetőséget: íme, lehet választani, melyik a jobb, az elviselhetőbb élet.
Feloldozható-e Árpa Attila?
Az életről mint olyanról szól Dömötör Tamás Czukor Show című filmje, amiben egy fiktív országos televízió kibeszélő showjába érkezik egy vidéki férfi és életének szereplői. A témájuk: „Ma rendbe hozom a családomat”. A társaságot a férfi hat éve nem látott húga hívja össze. El nem mondott érzések, ki nem beszélt fojtások mozgatják a kompániát, csak az alig felnőtt szerető látja talán tisztán a helyzetet. A történet lapja egy Füst Milán-novella. A show pedig igen hasonlatos a Balázs-show-hoz.
Ahogyan azt Balla kolléga is mondta, sajnos a film is ugyanolyan, mint a délutáni műsorsávban látható manipulált ókori római értelemben vett véres cirkusz. Kevéssel több csak ez annál. Bár a film ennek a lélekkaszabolásnak a hátterét kívánja bemutatni, ebből keveset kapunk. Felvillannak ugyan a manipulátorok, és az is ahogyan lenézik, parasztozzák a műsoruk szereplőit, de ezt sokkal erősebben kellett volna bemutatni. Kik ezek az emberek, akik itt manipulálnak?
Bár a film készítői a vetítés után azt állították, hogy Czukor Balázs a főszereplő, de inkább Árpa Attila volt az, aki az egész szennyért felelős producerként magát alakította, aki itt most még maga is elborzadt. Ezt most vegyük tőle vezeklésnek?