A magyar 15 évesek olvasás-szövegértésben és matematikában továbbra is rosszabbak a nemzetközi átlagnál, természettudományos teljesítményük a fejlett országok átlagos szintjén van –
ez derült ki a kedden ismertetett Program for International Student Assesment (PISA) 2006-os vizsgálatából.
Szintén nem változott, hogy nálunk vezethető vissza leginkább az iskolák közötti és a családi háttérből adódó különbségekre a tanulók teljesítménye. Az egyik legaggasztóbb adat is változatlan: több mint a húsz százaléka a tizenöt éveseknek egyes vagy annál rosszabb teljesítményt ért el olvasás-szövegértésben a vizsgálaton. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik-ötödik gyerek nem érti, amit olvas, funkcionális analfabéta.
Nem volt meglepetés
Pála Károly oktatáskutatót nem lepte meg a PISA 2006 eredménye. 1986 óta tudható, például a Monitor-mérésekből, hogy a magyar gyerekek szövegértésével komoly problémák vannak – mondta el a FigyelőNetnek. Ennek ellenére hosszú ideig nem történt semmi. A PISA 2000 újra felhívta erre a figyelmet, de újra nem történt semmi. Egy-két év múlva kezdődött egy tudatos fejlesztés a SuliNova Kht. koordinálásával. A céget azóta ugyan „bedarálták”, de a fejlesztések, a kompetenciaalapú oktatási programcsomagok kidolgozása és tesztelése lezajlott. Hozzá kell tenni, mindösszesen két évig folyt ez a fejlesztés, először a Térségi Integrált Oktatási Központokban (TIOK), majd egy évig azokban az iskolákban, amelyek bekapcsolódtak a programba. Ennek nem lehetett tehát hatása a 2006-os PISA-mérésre – emelte ki Pála.
A probléma ott van, amikor az ismereteket alkalmazni kell
„Ha fönntartható lenne ez a program és továbbmenne a szövegértés-szövegalkotás és a matematika tanítás új módszereinek elterjedése, akkor meggyőződésem, hogy a 2012. vagy 2015. évi PISA-méréseken számottevő javulás mutatkozna. Az országos kompetenciamérések viszont nagyjából 2010-re már meg tudnák mutatni e módszer hatékonyságát” – tette hozzá az oktatási szakember.
A PISA-nak egyébként mindig is az volt a tanulsága, hogy az iskolai környezetben tanult és ott is alkalmazott tudással nagyjából rendben vannak a gyerekek. Az iskolai, tantárgyi, szaktárgyi tudás tényszerű, adatszerű ismeretében viszonylag jók. A probléma ott van, amikor ezeket az ismereteket alkalmazni kell. Minél inkább nem szokásos iskolai környezetbe helyezzük a feladatokat, annál kevésbé sikeresek a magyar gyerekek.
Mit tud Lengyelország?A nemzetközi vizsgálatban két hozzánk közeli, és bizonyos értelemben iskolarendszerét tekintve hasonló ország, Németország és Lengyelország viszont látványos eredményeket ért el néhány év alatt. Csapó Benő egyetemi tanár, a PISA igazgatóságának magyar tagja szerint a lengyel sikertörténet alapja, hogy ott egyszerűen megszüntették a szelekciót. A FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy Lengyelországban ma a 15 évesek egyfajta iskolatípusba járnak. Ennek a PISA 2000 eredményei után hozott intézkedésnek önmagában komoly, mérhető hozama volt az olvasásban: nagyjából háromnegyed évet ledolgoztak a nemzetközi mezőnyben való lemaradásukból. Ez óriási teljesítmény – fogalmazott Csapó.
A PISA-vizsgálat és a lengyel példa azt is bebizonyította, hogy ha összekeverjük a különböző felkészültségű gyerekeket, ez egyáltalán nem akadályozza a jobb képességűeket a haladásban. Kiderült, hogy ennek hatására a felső teljesítménykategóriába eső gyerekeknél is javultak az eredmények. Természetesen a szelekció megszüntetésének legszembetűnőbb hozama a nagyon gyengén olvasóknál jelentkezett, radikálisan csökkent az arányuk.
----Negatív világelső Magyarország----Magyarországra világviszonylatban óriási iskolai szelekció jellemző – emelte ki Csapó Benő. Ezzel az a fő probléma, hogy a különbségek kikerülnek a pedagógusok látóköréből. Egyik pedagógus csak olyanokkal találkozik, akikkel mindig csak gond van, a másik meg azokkal, akiknek minden jól megy.
Ez a szelekciós mérték azoknak sem kedvez, akik úgy tűnik, hogy e helyzet kedvezményezettjei – hangsúlyozta Csapó. Az is kiderült a PISA 2006-ból, hogy Magyarországon már a legjobbak sem kerülnek nemzetközileg a legjobbak közé. A természettudományos képességskálán legmagasabb, ötös-hatos szinten teljesítők aránya, akiknek van esélyük, hogy valamilyen természettudományos pályára menjenek Magyarországon 6-7 százalék, Finnországban 18-20 százalék. A skandináv ország homogén iskolarendszerében a legjobbak is túlteljesítenek a magyar legjobbakon. Nem igaz, hogy a szelektív iskolák kitermelnek egy meghatározó elitet. Nincs természettudományos elitünk olyan tömegben, mint amilyet egy ilyen szelektív rendszer filozófiájától elvárhatnánk – mutatott rá Csapó.
Nálunk mindmáig elmaradt a PISA-sokkA németországi változásokról szólva Csapó Benő azt emelte ki, hogy komoly pedagógiai kutatások indultak el évekkel ezelőtt Berlinben. A Max Planck intézetben nagyon alapos elemzést végeztek az első PISA-eredmények után. Kirobbantották a PISA-sokkot, ami Németországban valóban társadalmi megrendülés volt, és ennek nyomán tömegével indítottak programokat az olvasás szövegértésére, a természettudomány tanítására.
Pála Károly szerint egyébként Magyarországon a PISA 2000 eredményeinek megjelenése után összesen nyolc cikk jelent meg két hónap leforgása alatt, Németországban 35 oldalnyi a tartalomjegyzéke azoknak a publikációknak, amelyek a PISA 2000-ről szólnak. Ez is alátámasztja, hogy ők nagyon komolyan vették a dolgot.
Szélsőségesen szelektív a magyar iskola
A német modernizációs programoknak meg is van az eredménye: 2003-ban például természettudományt tekintve ők is nagyjából az átlag körül álltak és onnan rukkoltak most föl jelentős mértékben. Javult a diákjaik teljesítménye a többi területen is.
Most hétfőn viszont Csapó Benő keresett rá egy internetes böngészővel a PISA 2006 szókapcsolatra a németországi „.de” végződéssel és a „.hu” végződéssel. Az előbbi 22 ezer, az utóbbin 45 találatot eredményezett. Magyarországon továbbra is elmaradt a PISA-sokk. A társadalomba nem nagyon „megy át” az az üzenet, hogy itt valami baj van.
Az értelmiség gerjeszti a szelekciót
Hogy az egész népesség tudását radikálisan emeljük, Csapó szerint hosszú távú folyamat. A szelekció mérséklése viszont egy egyszeri döntés lenne, és ettől már érezhetően jobbá válna az oktatási rendszer. Vannak ilyen kezdeményezések: például Hódmezővásárhelyen megszüntették helyi szinten a szelekciót. Egyébként ez leginkább a városok problémája, ahol van annyi oktatási intézmény, hogy a gyerekeket szét lehet rakni különböző iskolákba. Vagy azokon a helyeken jellemző, ahol elviszik a gyerekeket egyik faluból a másikba. Természetesen pont az az értelmiségi szülő (vagy a jómódú szülő) viszi el a saját gyerekét, akinek ki kellene harcolni, hogy az adott településen jobb minőségű iskola legyen. Így alakulnak ki az igen nagy különbségek. Ezt elég gyorsan mérsékelni lehetne.
Megszüntetni nagyon nehéz - emelte ki Csapó-, nem lehet rendeleti úton egyik napról a másikra ezt megtenni. Egy nagyon tudatos, motiváló kampányra volna szükség. Meg kellene ismertetni a szülőket azzal, hogy nem feltétlenül jó a gyereküknek, hogy csak a saját magukhoz hasonlók között szerez tapasztalatot. Nagyon fontos a jól teljesítő gyereknek is, ha olyan közegben van, ami leképezi a társadalmi spektrumot.
„Nagy hal a kis tóban” - effektusHa összezárjuk a nagyon jókat, nem tudják, hogy ők mennyire jók, a motiváció így elvész – magyarázta Csapó. Ennek a hatásait a német kutatók nagyon pontosan megvizsgálták. Van egy jelenség, aminek az a neve, hogy „nagy hal a kis tóban”. Ha egy elitosztályba összeraknak csupa olyan gyereket, aki jól teljesít, akkor elveszítik azt a fajta motívumot, hogy ők a legjobbak, és ezt a szintet tartani kell. Abban az osztályban megint csak néhány legjobb lesz és a többi 25 azt érzi, hogy nem is olyan jó.
Ezek nagyon bonyolult mechanizmusok, amelyek eredményét, hátterét ismerik a kutatók. Itt nem egy nullaösszegű játszmáról van szó. Nem az van, hogy ha a hátrányos helyzetű gyerekek nyernek, akkor azon a közép-, a felső középosztály veszít. Mindenki nyer.
Ezt kellene szélesebb körben megmutatni – hívta fel a figyelmet Csapó Benő.