Minden hatodik diákot zaklatnak a társai

Dan Olweus svéd agressziókutató a 70-es években figyelt fel az iskolai agresszió e válfajára. Buda Mariann mentálhigiénikus, a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetének adjunktusa is az ő meghatározását idézi írásában. Akkor beszélünk zaklatásról, ha jelen van a tudatos, bántó szándék (a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon), ha hatalmi egyensúlyhiány áll fenn (az áldozatnak az adott helyzetben nincs módja, lehetősége, hogy megvédje magát), valamint ha ezek az egy áldozat ellen irányuló cselekmények hosszabb ideig, ismétlődően zajlanak.

Viszik magukkal az áldozatszerepet

Nem tartoznak tehát a zaklatás fogalmának körébe azok az események, amikor az erőszakoskodás „adok-kapok” alapon, „oda-vissza” zajlik. Két egyformán erős gyerek vetélkedése, verekedése nem zaklatás. A zaklatás az esetek döntő többségében olyan esemény, amelynek nincs valódi indoka. Ha két, nagyjából egyforma erős gyerek összeverekedik, annak legtöbbször van valami konkrét kiváltó oka, valami átlátható előzménye. A kipécézett áldozatok piszkálására, csúfolására, bántalmazására a legtöbb esetben nincs olyan ok, amely elfogadható magyarázatul szolgálna. Sokszor az egyetlen magyarázat az, hogy az áldozatot „kiszemelték” erre a szerepre. (Mint a klasszikus viccben, ahol a kisnyúl azért is kap, ha van rajta sapka, és azért is, ha nincs.)

Mennyire komoly a veszély?

Ezt a jelenséget már 30 éve kutatják világszerte. Ahol eddig vizsgálódtak, mindenütt előfordult, minden ország iskoláiban megtalálták. A több száz publikált kutatás eredményei erősen szóródnak, a zaklatók aránya 5-től 27 százalékig, az áldozatok aránya 7-től 18 százalékig mozog. A WHO szervezésében rendszeresen folynak nemzetközi felmérések a fiatalok egészségmagatartásáról. Ezekben az úgynevezett HBSC kérdőívekben néhány kérdés az iskolai bántalmazásra vonatkozik. Az USA-ban publikált eredmények szerint Svédországban a legjobb a helyzet, ahol 6 százalék az áldozatok és 5 százalék a zaklatók aránya, a legrosszabb pedig Litvániában, ahol 40 százalék áldozatot és 32 százalék zaklatót találtak (a csoportok között átfedés is van).

Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, 14 százalék áldozattal és 13 százalék zaklatóval (2003-as adatok). Buda Mariannék vizsgálata viszont azt mutatta ki, hogy a magyar gyerekek közel 35 százaléka vonódik be valamilyen formában a zaklatási eseményekbe. A gyerekek egyhatoda hetente többször szenvedi el a bántalmazás valamilyen formáját, és minden negyedik vesz részt elkövetőként ebben. (Az áldozatok és zaklatók között van átfedés.) Egy 30 fős osztályban tehát 4-5 tanulónak szinte naponta szembe kell néznie valamilyen atrocitással, bántalmazással. Az ő számukra a társak közössége nem a vidámságot és az együtt végzett tevékenységek örömét, hanem a szorongást, az ismétlődő megaláztatást jelenti – hívja fel a figyelmet Buda.

Az iskolai zaklatás áldozatai

A kutatók egyetértenek abban, hogy a tipikus áldozat olyan személy, akinek alacsony az önértékelése, félénk, visszahúzódó. Szociális készségei az átlagnál gyengébbek, kevés barátja van (gyakran egy sincs), azaz nem népszerű személy. Szociális státuszát, személyes vonzerejét a valóságosnál is kevesebbre tartja. Ha fiú, fizikailag gyengébb a többieknél.

Bár előfordul, hogy az áldozat valamilyen szempontból „furcsa”, és ezzel vonja magára a zaklatók figyelmét, ez egyáltalán nem szükségszerű. Jellemzőbb kezdet, hogy a különösebb ok nélkül bekövetkező támadásra vagy konfliktushelyzetre egyszerűen csak nem megfelelően reagál. És mivel nem tudja magát hatékonyan megvédeni, valószínű, hogy újra ki fognak kezdeni vele. Az ismétlődő támadások hatására szorongása nő, ugyanakkor egyre elszigeteltebb lesz – így alakul ki az áldozattá válás legtipikusabb ördögi köre.

Kik a zaklatók?

Sokan úgy gondolják, a zaklatók népszerűtlen, durva, erőszakos, rossz hátterű gyerekek, akik terrorizálják a többieket. Ezt az általánosan elterjedt gondolatot azonban nem támasztják alá a nemzetközi kutatások. Igaz, hogy a zaklatók gyakran impulzívak, és az átlagosnál gyengébb önkontrollal bírnak, de bármilyen meglepő, elég gyakran népszerű, jó szociális intelligenciájú egyének. Családi hátterüket vizsgálva nem találtak összefüggést a szociális háttér és a zaklató viselkedés között. Ez azt jelenti, hogy rendezett körülmények között élő gyerekek is bántalmazóvá válhatnak.

A kutatások szerint van jelentősége a családi háttérnek, de ez nem az anyagiakat, hanem a családi nevelés sajátosságait jelenti. A zaklatók családjában nagyobb gyakorisággal fordult elő nemtörődömség, a gyermekre való odafigyelés hiánya, a következetlen fegyelmezés, a pozitív minták hiánya (elsősorban a konfliktuskezelésben és problémamegoldásban), a testi és lelki bántalmazás. A gyermek valódi szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, az elfogadás, az intimitás és a tartalmas családi élet hiánya vezet oda, hogy a gyermeknek sajátos képe alakul ki a „szociális univerzum”, a társas kapcsolatok működéséről és szerepéről.

A zaklatók egyik legfontosabb közös vonása, hogy olyan személyek, akik számára fontos a szociális hatalom. Számukra általában öröm, ha másokon uralkodnak, de emellett fontos az is, hogy társaik elismerjék a hatalmukat. Ebből a szemszögből tekintve a zaklatási eseménynek kettős szerepe is van. A zaklató számára általában önmagában is megelégedést nyújt, hogy átélheti az áldozat kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét, de még fontosabb, hogy ezzel a többiek előtt is demonstrálja a hatalmát. Ez a magyarázat arra, hogy tipikusan a zaklatás „nyilvános” – a zaklató számára ugyanis fontos a közönség.

Az áldozatokon belül sajátos csoportot alkotnak azok a diákok, akik időnként maguk is zaklatnak másokat; őket nevezi a szakirodalom zaklató áldozatoknak. Meglepő módon ők azok, akik leginkább veszélyeztetettek a zaklatás negatív következményei szempontjából.

A zaklatás következményei

A zaklatás következményei mindenkire nézve rendkívül rombolóak. Legnehezebb helyzetben természetesen az áldozat van. A folyamatos stressz, a megaláztatások, annak átélése, hogy senki nem segít rajta, rombolja az önbecsülését, még visszahúzódóbbá, szorongóvá válhat, ami akadályozza társas készségeinek fejlődését, ezáltal még nehezebb lesz barátokat találnia, és megküzdenie a problémáival. Pszichoszomatikus tünetei alakulhatnak ki (fej-, hát-, gyomorfájás, alvászavarok), súlyos esetben depresszióssá válhat.

Az áldozatok egy részének sikerül elsajátítania hatékonyabb társas stratégiákat, és kitörnie az áldozati létből, mások viszont szinte „viszik magukkal” ezt a szerepüket, és akár a munkahelyen is folytatódhat zaklatásuk.

A zaklatóknak fontos a szociális hatalom

Különösen figyelemreméltó a zaklató áldozatok helyzete. Bár úgy vélhetnénk, feszültségeik egy része levezetődik azzal, hogy maguk is agresszíven viselkednek másokkal, a kutatások azt mutatják, hogy a hosszabb távú következmények szempontjából ők vannak a legrosszabb helyzetben. Nagyobb stresszt élnek át, mint a nem zaklató áldozatok, magasabb szintű szorongást és depressziót mutatnak, és nagyobb eséllyel dohányoznak vagy fogyasztanak alkoholt.

A hosszú távú következmények a zaklató számára sem kedvezőek. Bár az iskolában nem jellemző rájuk a társas elszigeteltség, a hosszabb távon „sikeres” zaklatási viselkedés megakadályozza, hogy hatékonyabb, adaptívabb társas viselkedési stratégiákat sajátítsanak el. Ezért ha olyan környezetbe kerülnek, amely már nem tolerálja erőszakos magatartásukat, elszigetelődhetnek. Ez szinte sodorja őket olyan csoportok felé, amelyek értékelik ezt a viselkedést. A nagymintás vizsgálatok szerint a zaklatók nagyobb eséllyel dohányoznak, fogyasztanak alkoholt, drogot, és válnak deviáns csoportok tagjaivá.

A zaklatás ugyanakkor a közösségre nézve is rendkívül romboló. Azok a gyerekek, akik hosszabb ideig részesei annak, hogy másokat bántalmaznak, maguk is vesztesek lesznek, mert a kínzó lelkiismeret-furdalás ellen kénytelenek valamilyen módon védekezni. Akár egy követ kezdenek fújni a zaklatókkal, akár elfásulnak és elzárkóznak, akár az áldozatot kezdik hibáztatni, mindenképpen gyengül a szociális érzékenységük, empátiájuk, amit nem nevezhetünk pozitív fejleménynek.

Veszélyt jelent az is, ha a gyerekeknek a félelem légkörében kell élniük, ha a zaklató a közösség felett átveszi az uralmat, vagy ha az osztály klikkekre hasad, és „háborús övezetté” válik. Ez minden gyerek számára azt jelenti, hogy csökken a társas együttlét öröme, kevesebb lesz a pozitív élmény, ez pedig óhatatlanul kihat az iskolához és így a tanuláshoz való viszonyra is.