Bár a magyar választópolgár 2004-től közvetlen képviselettel rendelkező uniós választópolgár is egyben, és a mindennapi életünket alapvetően befolyásoló szabályok és döntések ötven százaléka Brüsszelben és Strasbourgban születik, nagyon keveset tudunk az Európai Parlamentben folyó aktuális vitákról. Országonként eltérő mértékben ugyan, de az EU egészére igaz, hogy az egyén egész egyszerűen nem érzi magáénak az uniót, céljaival, szellemiségével nem – vagy csak részben – képes azonosulni, önmagát kívülállónak tekinti.
De mi az oka annak, hogy öt évvel az után, hogy beteljesült a rendszerváltás utáni talán legnagyobb össznemzeti célkitűzés, és Magyarország felvételt nyert az Európai Unióba, még szikrája sem jelent meg az európai identitásnak? A problémák okai alapvetően a média torz szerepfelfogására, a közoktatás funkciózavaraira, az unió intézményrendszerére és a politikai elit provincializmusára vezethetők vissza.
A
Méltányosság Politikaelemző Központ egy korábbi kutatás során a négy területből kettőt vizsgált meg tüzetesebben (a média és az unió intézményrendszerének szerepét). A kutatás meglepő eredményeket hozott, alátámasztva azt az előfeltevést, hogy a média szereptévesztése és az EU intézményrendszerének anomáliái bizony komoly szerepet játszanak abban, hogy mind ez idáig nem alakult ki szorosabb viszony az unió és állampolgárai között.
„Mi” és az „EU”A médiakutatás során kiderült: a közszolgálati média uniós tárgyú tematikus műsorában a vizsgált összműsoridő közel egyharmadában olyan témákat mutattak be, amelyek semmilyen szálon nem kapcsolódtak az Európai Unióhoz, további egyharmadában pedig az EU csak említés szintjén jelent meg.
A média vizsgálata során az is kiderül, hogy alapvetően két képzettársítás vált dominánssá az unióval kapcsolatban: a legtöbb esetben az EU vagy úgy jelenik meg, mint pénzforrás, vagy úgy, mint valamilyen felsőbb szabályozó szerv. Az állampolgároknak az EU tehát nem politikai-gazdasági-kulturális érdek- és értékközösséget jelent, hanem egy felsőbb – tőlünk független – szervet, amely ha bizonyos szabályokat betartunk, akkor pénzt juttat nekünk.
A közszolgálati és kereskedelmi csatornák híradóiban a hírek mindössze 3 százaléka kapcsolódott az Európai Unióhoz, és ebből két százalék csak említés szintjén foglakozott vele.
Mindent egybevetve leszögezhetjük, hogy a média nemhogy nem járul hozzá az európai identitás megteremtéséhez, hanem torzító leegyszerűsítéseivel és érdektelenségével épp hogy akadályozza az unió és polgárai közötti távolság csökkentését.
Az intézményrendszerPersze a média szerepének problematikája csak az érem egyik oldala. Más kérdés, hogy az unió mint politikai képződmény – jelenlegi formájában – mennyire alkalmas arra, hogy azonosulásra és részvételre sarkallja az állampolgárokat.
Ami az EU képviseleti rendszerét illeti, régóta folyik a vita az Európai Uniót sújtó demokratikus deficitről, amely mindenekelőtt három területen mutatkozik: a parlamentarizmus, az átláthatóság és az elszámoltathatóság területén.
A parlamentarizmus tekintetében a legfőbb probléma az, hogy az Európai Parlament (EP) jogköre és súlya sokkal kisebb, mint azt a nemzetállami parlamentek esetében megszokhattuk. Tekintve, hogy Az EP az unió egyetlen közvetlenül választott szerve, a demokratikus kritériumok szempontjából igencsak aggályos, hogy gyakorlatilag alárendelt szerepet játszik a másik két csúcsszerv (Európai Tanács és az Európai Bizottság) mellett.
Az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot illetően pedig szinte közhelyszámba megy, hogy az unió működése túlbonyolított, átláthatatlan és a polgárok számára bürokratikus labirintusnak, jogkörök és kompetenciák végeláthatatlan útvesztőjének tűnik. Még nagyobb problémát jelent az EP-választás rendszerének válsága. Évtizedes jelenség, hogy az európai parlamenti választások könnyen a belpolitikai csatározások martalékává válnak. Ez megint csak nem az európai identitás erősödését szolgálja.
Untat minket az EU? (Montázs: Rédley Tamás/FN)
A problémákra megoldás lehet a föderalizáció fölgyorsítása. Nagyon sarkítva a kérdést azt mondhatjuk, hogy vagy képes lesz az EU – belátható időn belül – egy európai szuperállammá válni (Európai Egyesült Államok, vagy akár német mintára Európai Szövetségi Köztársaság), vagy menthetetlenül kikerül a világtörténelem és a világgazdaság fősodrából.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője