Az előző részek tartalmából

Egy csapat magyar nagyot gondolt. A mongoloknak akarták megmutatni, milyen a magyar munkás. Nem fél az idegentől, a rossz munkakörülményektől, keményen dolgozik, csak fizessék meg. Mint arról korábban írtunk, egy férfi társaival egy mongol külszíni vasércbányában próbált szerencsét. A kaland azonban komoly ráfizetéssel zárult. Volt, aki csak a fizetést nem kapta meg. De olyan is akadt, aki maradandó egészségkárosodást szenvedett.

Nem mindenkinek rossz ott

Bogdány János a tél kezdetéig ugyanitt dolgozott. Ha kitavaszodik, visszamegy és nem véletlenül. Tisztességesen fizetnek, felnéznek rám, és komoly feladatokat kapok  – mondja. „Ugyanolyan módon jutottam ki erre a munkára, mint a többiek. A munkahelyem nem a bánya, hanem az útépítés volt. 50 kilométerre laktam a főtábortól, kint a sivatagban, jurtában, úgy éltem, mint a helyiek.”

Hova máshova

János itthon a bányaiparban, később az építőiparban dolgozott. Mostanában nem épül szinte semmi Magyarországon. Ezért választotta a távoli munkát. Az elején persze nehéz volt szót érteni a helyiekkel. De az alkalmazkodás meghozta az eredményt. „Átlagosan 100 fő munkájáért, életéért voltam, vagyok felelős. A köszönésen kívül nem tudtam egy szót sem mongolul, viszont az első perctől kezdve voltak tolmácsok. A kiutazásom előtt órákat töltöttem a neten, hogy minél több infóhoz jussak erről az országról, szokásairól, az elfogadott viselkedésről, a tabukról, illetve az írott, íratlan szabályokról, amivel szembesülni fogok, mint egy mongol cég alkalmazottja. Ezt megteheti mindenki, sőt meg is kell tennie, ha Európán kívül szeretne munkát vállalni, ilyen-olyan okok miatt. Ilyen felkészülés után sem egyszerű egy átlag európainak megérteni, elfogadni azt, amivel találkozik."

Nyilvántartanak

Mert arrafelé bizony nagyon más az élet. Jurtában lakni európaiként nem egyszerű dolog. Az ételek sem olyanok, mint itt. És az emberek mentalitása sem. János azt mondja, volt olyan, amikor egy kis csapat mongol 150 kilométert utazott, hogy megnézze, kik azok az idegenek akik utat építenek a bánya mellett. Mert hallottak róluk. „Azt tudomásul kell venni mindenkinek, hogy figyelni fogják, - még ha nem is veszi észre -, milyen ember, milyen a munkája, hogyan viselkedik, mennyire erős mentálisan, fizikálisan. Ezek döntik el, mennyire veszik komolyan az embert.

Jánost három hónap után fogadták be. „A szerződés nem is mindig számít, ha jó vagy, megkapsz mindent, sőt többet is. Ha nem, akkor mindegy mit csinálsz, olyan, mintha nem is lenne szerződésed.”

A magyar vircsaft

Úgy tudjuk, a pórul járt magyarok egy részével is pont ez volt a baj. A mongolok szerint nem bizonyultak elég jó munkaerőnek. Ez persze nem feltétlenül az ő hibájuk. Egyszerűen nem tudták mire vállalkoznak, a mongolok pedig mást vártak tőlük. „Nem mondom, hogy a helyi cég nem tehet a kialakult helyzetről, de a magyarok is nagymértékben benne vannak abban, hogy ez így alakult. Nem vetett túl jó fényt ránk némely honfitársunk viselkedése. Sokan alkoholproblémákkal küzdöttek, mikor szeszesitalhoz jutottak elvesztették az önkontrolljukat, nem ismerték a mértéket, viselkedésükkel lejáratva magukat, illetve az összes magyart.”

Ahogyan a csillag megy az égen

Persze azt János sem állítja, hogy a korábbi cikkeinkben emlegetett nem fizetés jogos volna. Neki azonban nincsenek gondjai. Igaz, azt hozzáteszi, hogy az elején harcolnia kellett egy kicsit a fizetésért. „Nem pont annyit gondolt a mongol cég, mint amennyit én. Kiharcoltam a magam jussát.” Látták, hogy rá lehet bízni embereket, akár 24 órában is ott van. Keményen dolgozik. Kicsit vitatkoztak, aztán megadták, amit kért.

Új honfoglalás

A magyar szakembernek már az is eszébe jutott, hogy az egész családjával kitelepül. Az elmúlt 10 hónapban, ha nem is felsőfokon, de megtanult egy kicsit mongolul. „Hasonlít a nyelvtan szerkezete. Persze a szavak mások, de abban is van némi egyezés.” Amikor azt firtatom, hogy kamasz fiai mihez kezdenének egy ilyen távoli országban, magabiztosan mondja, hogy nagyon jó iskolákat talált. „Innen amerikai, brit egyetemekre mennek a diákok.”

Mindenesetre ez még csak terv. Ami biztos, hogy tavasszal várja vissza a mongol cég. A pórul járt magyarok pedig arra várnak, hogy történjen valami az ügyükben.

Beérve látszott, hogy a hagyományokhoz híven a közönséget három egységre osztották a csarnokon belül. Az illusztris meghívottak ellipszisét két oldalról nyugdíjasok oszlopa foglalta keretbe. Hamarosan megérkeztek az első notabilitások is a Millenáris csarnokába. Az elsők között véltük felfedezni Pozsgai Imre arcélét, aki éppen a helyét kereste a jobboldalon.

Az idei évértékelésen a Fidesz-vezérkaron, a szellemi holdudvaron és a gazdasági tényezőkön kívül megjelentek olyan független intézmények első emberei is, mint a Legfőbb Ügyészség (Polt Péter személyében), vagy a Magyar Tudományos Akadémia (Pálinkás József, sőt elődje, Vizi E. Szilveszter is). A vendégek mind nagyon szépen felöltöztek, még Demján Sándoron is egyenesebben állt a nyakkendő a szokásosnál. Hoffman Rózsa megtörve a rutint szürkében érkezett, de vele kontrasztban viszont az idei évértékelő meglepetése a piros volt. Vörösben érkezett Pitty Katalin operaénekesnő és Gereben Ágnes történész is.

Külön tanulmányt lehetne írni arról, milyen hierarchia alapján állítják fel az ülésrendet a miniszterelnök évértékelő eseményein, miért kap helyet elől Balázs Péter egy színházzal és hátul Reviczky Gábor egy üvegtigrissel. Bár még így is jobban járt, mint Pálffy István KDNP-s, Farkas Flórián fideszes képviselő, vagy a kormány saját szóvivője, Giró-Szász András. A rendezői közepet azért egy törhetetlen Demján-Csányi-Széles tengely erősítette. Demján Sándor el is kvaterkázott hosszasan a nemzeti fejlesztési tárca új vezetőjével, aki szintén a szomszédban ült. A nyugdíjas közönség páholy soraiban Fata Jánosnét kerestük, de úgy tűnik, neki már felvitte az isten a dolgát.

A kormányfőt Balgoh Zoltán, a rendezvény védnöke kísérte be, majd rövid bevezetőjében úgy fogalmazott meg kérdéseket és kéréseket felé, mint a kisgyerek a Mikulás ölében. A miniszterelnök színpadra lépését a szokásos vastaps fogadta, beszédének részletezésétől eltekintünk, inkább a hangulatra térnénk ki pár szóban. A kormányfő beszéde alatt nyolcszor zengett fel tapsvihar, ebből egyszer spontán. A kormányfői szóvicceken és még kritikus füllel hallgatva is tényleg vicces poénokon a közönség elégedetten nevetgélt, ha jól számoltuk, éppen ötször.

Az kétségtelenül átjött a teremben állva, hogy itt most előremutatást várnak a jelenlevők, de a rendezvény végén már úgy tűnt, hogy a visszamutogatással sincsen különösebb problémájuk (a kormányfői beszédben most igen hangsúlyos szerepet kapott az „elmúltnyolcév” és Magyarország tönkretevői). Orbán határozott, de kompromisszumképes politikát ígért, viszont egyben közölte is, hogy balra az országot kiárusítók, jobbra pedig mindent visszautasító erők állnak, így középen az irány, a küzdelem eszköz, nem cél. A közönség tapsolt.

A beszéd után vidám arcokat láttunk, érdekes módon még Berényi János, a megboldogult Malév igazgatóságának elnöke is mosolygott kifelé menet, pedig pár napja még mély szomorúsággal számolt be a nemzeti légitársaság haláláról. Pálffy István, akit a kijáratnál elkaptunk, három dolgot emelt ki a miniszterelnök beszédéből: az országot tönkretevőknek nehéz lesz megbocsátani, az egykulcsos adórendszer jó, csak még nem jutott érvényre minden intézményben, végül pedig a Patrióta Európa Mozgalom létrejöttét méltatta, amelynek megalapítását Balog Zoltán államtitkár jelentette be Orbán Viktor beszéde után. „Nem az a kérdés, hogy kell-e nekünk az Unió, vagy nem, csupán az, hogy milyen”– mondta a KDNP-s képviselő. Mi pedig próbáljuk újra összerakni a miniszterelnök szavait „Az Európai Unió jelenleg olyan, mint az alkohol”. Fenékig.

A beszédben nagyobb hangsúlyt kaptak az elmúlt másfél év sikerei, amelyeket az Európai Unió válságával és a szocialista kormányok - szerinte - negatív örökségével állított szembe a miniszterelnök – fejtette ki a politológus.

Gyömöre úgy véli sikerpropagandának lehettünk a tanúi. Azt a konszenzust kereső hangnemet, amelyet a napokban Lázár János Fidesz-frakcióvezető ütött meg nyilatkozataiban, nem lehetett érezni a kormányfő évértékelőjén.

Az elemző szerint a beszéd kevés újdonsággal szolgált. Jellegéből fakadóan nem volt alkalmas arra, hogy a jövő nagy vízióiról szóljon, inkább egy korszak lezárásának, korszakhatárnak tekinthető, ám felvázolt egy 2014-ig tartó ívet.

Fodor Csaba, a Nézőpont elemzője úgy látja, az évértékelő beszédben középre pozícionálta saját, és a kormánypárt szerepét Orbán Viktor. Az elemző szerint a miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a baloldali ellenzékkel, valamint a radikális jobboldallal szemben az egyetlen kompromisszumokra és küzdelemre is képes, integráló tényező továbbra is a Fidesz. A kormány a középosztály és a nyugdíjasok meghirdetett szövetségével a saját tartós társadalmi támogatottságát építheti fel – véli a szakember. A középre húzást támasztja alá a munkavállaló, vállalkozó, felelős polgári középosztály kezdőpontba állítása, ugyanakkor a társadalmi integrációt célozza a leszakadók, valamint a nyugdíjasok megemlítése, illetőleg bevonása „a középosztályi életbe”.

Az önállóság, a függetlenség és a szabadság mellett a felelősség kérdése szembetűnően sok alkalommal köszönt vissza a beszéd során, mind a munkából élők, mind a felsőoktatási hallgatók egyéni felelőssége kapcsán – hívja fel a figyelmet Fodor Csaba.

Az elemző szerint a beszéd jól felépített, határozott hangvételű volt, és egyszerre szólt a külföldi befektetőknek, nemzetközi partnereknek és a magyar választópolgároknak. Fontos legitimáló tényezőként támaszkodott a miniszterelnök a kormány munkája mellett kiálló százezres békemenetre.

A kormányváltás előtti időszak nehéz örökségének ismertetésén túl az évértékelés egyúttal iránykijelöléssel is együtt járt. Az új Alaptörvény egyes értékei (a fegyelmezett költségvetési és államadósság-szabályok), valamint az új tehermegosztási rendszer hangsúlyosan ellenpontozni kívánta a beszédben a korábbi évek kormányzati gyakorlatát. A miniszterelnök ebben a két tényezőben látja azt a stabil, új alapot, amelyre a kormányzati politika a jövőben építhető.

Fodor Csaba szerint fontos megjegyezni, hogy a kormányfő határozottan cáfolta az elmúlt hetek több „városi legendáját”, így az arányos adózás eltörlését vagy az államcsőd lehetőségét.

A miniszterelnök a korábbi beszédeihez hasonlóan elismerte ugyan, hogy a jövőben is kell majd áldozatokat hozni, az ország előtt álló munka pedig egyáltalán nem lesz könnyű, azonban azt is jelezte, hogy az ésszerű kompromisszumok mellett az ország továbbra is a saját útját járja, az eddig elért eredményekből pedig lehetőség szerint nemzetközi nyomásra sem kíván engedni – idézte fel a Nézőpont elemzője.

Az FN24.hu most megpróbálja végigvenni a következményeket. Ebből sajnos az derül ki, hogy bár nagyon kellemetlen volt, ahogyan a nemzeti légitársaságba, mint feneketlen teknőbe önteni kellett a közpénzt, de a következő hónapokban még az is kiderülhet, hogy ez volt az olcsóbb megoldás.

Részmegoldás nincs

Kezdjük a következmények számbavételét a Malév-utasokkal. A felháborodás részben jogos: minek biztatta a cég és közvetve az állam jegyvásárlásra a magyarokat, ha aztán nem szállította el őket. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy részmegoldás nincsen. Mert ha egy légitársaság elkezd kifelé arról suttogni, hogy "óvatosan a jegyvásárlással", másnap meghalt. Mindenki előre kéri a pénzét, a repterek, a kerozinszállító, a gépeket lízingelő cég, jegyet pedig senki nem vesz. Végül is a pozitív propaganda ellenére is nagyjából ez történt, de ne legyenek illúzióink, ha nem ez történt volna, az is csak napokat-heteket jelentett volna. Állami támogatás nélkül nem volt életképes a modell, és az uniós elmarasztalás kategorikusan megtiltotta a további állami transzfereket.

Utasok kártalanítása

Az utasok kártalanításának több szintje van, de a legpechesebbek hosszú pereskedésre vagy legalábbis hosszú felszámolásra kénytelenek berendezkedni. Akinek a csődre is kiterjedő utasbiztosítása volt, az a biztosítójától kaphat pénzt. Egy sebtiben összehozott kormányrendelet szerint, akiknek a menetjegye a Malév csődjének napjára, azaz február 3-ra, vagy az azt követő három napra szólt, azaz akik legkésőbb február 6-ig elutaztak volna, illetve azok, akik már elutaztak, és a visszaútra február 29-éig érvényes menetjegyük van, állami garanciában bízhatnak, és az igényeket március 31-ig benyújthatják. Amúgy egy magántársaságnál a vevők is beállnak követelésükkel a sorba, amelyet majd a felszámolás végén vagy kielégítenek, vagy sem. A helyzet jelen esetben annyiban azért összetettebb, hogy állami cégek nem szoktak tönkremenni. Ez adhat némi reményt a sok százezer jegyvásárlónak, de azért biztosra még nem lehet menni.

Nemzeti légitársaság

Mielőtt a turisztikai, adó- és egyéb következményekre rátérnénk, fontos kérdés, mennyire reális az, hogy hamarosan feláll egy új nemzeti légitársaság. A kormány eddig is ezen dolgozott. A különböző partnerekkel, legyen az kínai vagy éppen európai soha nem a Malév megmentése szerepelt a napirenden, hanem a Malév menedzselt bedöntése és egy új társaság létrehozása. Jelen pillanatban a tárgyalások megrekedtek, gyakorlatilag nincsen napirenden semmilyen ígéretes kezdeményezés senkivel. A fapados piacra nem érdemes új céggel bemenni, ott nagy tapasztalattal bíró, hatékony piaci szereplők dolgoznak, velük nehéz lenne versenyezni.

Fotó: Kummer János

A nemzeti tőke összefogásával életre lehelt légitársaságnak azonban lehet realitása. Jó példa erre az olasz Alitalia esete, ahol az egykori olasz légitársaság a Malévhoz hasonló bizottsági eljárás után felszámolás alá került, majd a korábbi géppark és járatmennyiség 50-60 százalékát felélesztette egy új, olasz nagyvállalkozók összefogásával létrehozott Alitalia. Amikor a Malév stratégiailag kiemelt státuszt kapott, akkor voltaképpen az Alitalia-modell fele valósult meg, vagyis a légitársaság államilag kontrollált csődeljárására nyílt esély, ám sajnos jelenleg nincsen életképes terv egy új magyar légitársaság létrehozására.

Járatok

A légiközlekedésben jártas szakemberek tudták, hogy a Malév csődbe megy, nem véletlen, hogy már a leállás napján sorban érkeztek a bejelentések, hogy melyik cég, milyen új járatokat indít Budapestről. A piac remélhetőleg betölti hamar az űrt, igaz, a Malév egyelőre biztosan hiányozni fog. Kényelmes időpontokban, adott városok legjobb reptereire repültek a Malév gépei, sok-sok olyan európai fővárosba is, ahová nem feltétlenül lép majd be piaci alapon más társaság.

A fapados cégek bővítik kínálatukat, az árak nem rosszak, de a szokásos fapados zárójelekkel. A héten egyszer-kétszer mennek csak a gépek, a nap legelején vagy a legvégén, és bizony az, amit adott nagyvárosnak vagy fővárosnak hirdetnek, nem ritkán egy a fővárostól 80-100 kilométerre elhelyezkedő reptér. Fiataloknak, turistáknak nem rossz, üzletembereknek, folyton utazóknak már kevésbé vállalható kényelmetlenségek.

Egyenleg

A Malév költségvetésre gyakorolt hatását soha, senki nem tudta pontosan számszerűsíteni. Annyi az áttételes hatás, hogy ez nem is könnyű, de igazán erős kísérlet sem készült, vagy legalábbis nem vált publikussá. Az első napok tapasztalatai alapján a szállodák is sok veszteséget szenvedtek el, hiszen a hirtelen támadt zavarban sokan nem jutottak el Budapestre. Később ez a hatás már nem fog fájni, de ha a fél világgal olcsó és gyors összeköttetést jelentő Malév kiesik, akkor biztosan csökkenhet Budapest turisztikai vonzereje. Ha már át kell szállni, ha már csak rosszabb napszakban lehet jönni, sok olyan turista kieshet, aki nem kifejezetten Budapestre készült, csak leült az internet elé és keresett egy minden szempontból jó hétvégi utazási célpontot.

A Malévhoz kapcsolódó adóbevétel is visszatérő érv volt az állami szerepvállalás mellett. Az adóbevétel valóban ki fog esni, de várhatóan csak részben folyik be máshonnan. Mert ha egy egykori Malév-alkalmazottat átvesz például a Ryanair, akkor a közterheket ugyanúgy megfizetik, mint eddig a Malév. Igen ám, de az biztos, hogy az utasforgalmat részben olyan társaságok fogják átvenni, amelyek nem (vagy nem olyan mértékben) növelik magyar létszámukat, mint amennyi állás megszűnik a Malév kiesésével. Ráadásul a Malév szinte fapados, de mindenképpen nyomott árakkal dolgozott, amely árképzés nagyban meghatározta, hogy a versenytársak mennyire „szállhatnak el” a budapesti jegyáraikkal. Sajnos, jó eséllyel drágulhat a repülés az új helyzetben.

A Kopint-Tárki Zrt. mindenesetre úgy számol, hogy azzal a dupla hatással, hogy kiesnek a külföldiek magyar cégtől vett jegyei (csökken a magyar export), és a belföldieknek is külföldről kell jegyeket venni (nő az import) összesen 108 milliárd forintos külkereskedelmi egyenlegromlás következhet be.

És a nagy tételek

A Malév csődje még két komoly hatást von magával. A Budapest Airport privatizációjához kapcsolódott egy olyan hitelezői szerződés, amelyet a német Hochtief vezette konzorcium kötött a hitelező bankokkal. Ebben a magyar állam azt garantálta, hogy amennyiben az állam hibájából ellehetetlenül a budapesti reptér helyzete, akkor az állam az időközben végrehajtott beruházások figyelembevételével is visszavásárolja a Budapest Airportot. Ez döbbenetes összeg lenne, ugyanakkor a jogászok szerint nehéz lenne az államon ezt a pontot érvényesíteni. Hiszen aligha nevezhető ellehetetlenülésnek az a helyzet, amikor a reptér 40 százalékát adó légitársaság kiesik, ha eközben más társaságok pedig pótolják a forgalmat.

A másik kemény dió, az orosz állami fejlesztési bank, a VEB kezelése. A Malévot legnagyobb mértékben finanszírozó bank mintegy 100 millió eurója után fut. Valójában a magyar állam joggal mondhatja, hogy mindent megtett azért, hogy a Malév minél tovább működjön, de a bizottsággal nem lehet szembe menni. Ez így korrekt, de azt is mindenki tudja, hogy amennyiben egy orosz állami szereplő úgy érzi, hogy sérelem érte a magyar állam részéről, könnyen a nagypolitika színterére emelheti az elszámolási vitát.

Első, 1999. február 4-én elmondott évértékelőjében az 1999-ben elvégzendő teendők, míg 2000-ben már a sikerek kerültek kiemelt helyre. A (már ellenzékben töltött) 2003-as esztendő kulcsszavai az ellenzék, a nemzeti és a polgári, míg a 2011-es kormányzati visszatérés egyik legnagyobb szava a megújulás volt.

A galériában található képek a jobb alsó sarokban található nagyító kattintásával teljes méretükben is megtekinthetőek - jó szemezgetést kívánunk.

A szocialisták elnöke szerint nevetséges, hogy a miniszterelnök évértékelő beszédében azt a középosztályt jelölte meg legfőbb társadalmi bázisaként, amely a szegények mellett a leginkább megszenvedte kormánya gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseit.

Mint mondta, mára a középosztályt a lecsúszás veszélye fenyegeti és napi megélhetési gondokkal is szembe kell néznie. Az ellenzéki politikus kijelentette: Orbán Viktor „keszonbetegségben" szenved, ugyanis nem Magyarországról beszélt, hiszen az elmondottaknak semmi köze a magyar valósághoz.

LMP: nem évértékelő, hanem „hazugságbeszéd”

Az LMP frakcióvezető-helyettese, Karácsony Gergely szerint a miniszterelnök nem fogadta meg felesége tanácsát, hogy mondjon el mindent. Meglátása szerint a beszédből kimaradt a valóság „és ami benne maradt, az nem minden volt, hanem a semmi és azok a hazugságok, amelyek eddig is jellemezték a kormány politikáját”.

Orbán Viktor úgy beszélt, mintha az elmúlt másfél évben „nemhogy miniszterelnöke nem lett volna Magyarországnak, hanem mintha nem is élt volna ebben az országban” - tette hozzá.

DK: "egy megtört ember felolvasása"

Orbán Viktor beszédének két őszinte mondata volt; az egyikben szerinte a kormányfő elismerte, hogy a tavaly bevezetett egykulcsos adó nem szolgálja a társadalmi igazságosságot, míg a másikban azt, hogy rosszabbul élnek az emberek, mint amit megérdemelnének - mondta a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke.

Molnár Csaba szerint az évértékelés egy vesztes, megtört ember felolvasása volt, aki már saját magának sem hisz, és akinek már csak az az egyetlen politikai célja, hogy mindenáron hatalmon maradjon.

4K: milliókat sértett meg Orbán

A kormányfő évértékelőjében azt állította, azért igazságos az egykulcsos adó, mert a magasabb fizetésű emberek valójában nagyobb teljesítményt is nyújtanak, mint a többiek. „Orbán ezzel azt mondja, hogy aki alacsonyabb fizetést kap, az valójában kevesebbet is dolgozik, mint a gazdagok. Ez felháborító képtelenség, és sérti az egyszerű dolgozó embereket” – mondta Istvánffy András, a 4K! koordinátora. „2012 elején ráadásul kétmillió embernek csökkent a fizetése. Ennyien dolgozunk hirtelen kevesebbet?” – tette hozzá.

Mi sötétedés után tartott szabadtéri koncertek hangulati elemeként tudjuk még elképzelni az ügyes kis robotokat. Pár LED-del felszerelve felejthetetlen élményt nyújthatnának a tömeg feje felett kavargó színes fénygömbök, főleg ha senki sem számítana felbukkanásukra.

A 10 éves évfordulóra tervezett ünnepi eseményeket a jelenlegi – Schwajda György, Huszti Péter (két hétig) és Jordán Tamás után - a negyedik igazgató, Alföldi Róbert mutatta be a sajtó munkatársainak. A legendás hírű nyitóelőadás előtt a jelenleg is műsoron lévő, Alföldi által rendezett Tragédiával tisztelegnek. A jubileumi estre tíz vidéki város pedagógusait hívják meg, akiknek – az EON jóvoltából – az utaztatásáról is gondoskodik a színház.

2012 tavaszán a Rákóczi-híd (korábban Lágymányosi-híd) pesti oldalán elhúzódó mintegy 40 méteres falfelületre a Nemzet Színészei eltávozott birtokosainak – Komlós Jucinak, Lukács Margitnak, Agárdy Gábornak, Bessenyei Ferencnek, Garas Dezsőnek, Kállai Ferencnek, Raksányi Gellértnek, Sinkovits Imrének és Zenthe Ferencnek – a portréit festik fel a Suppré-Neopaint kreatív ügynökség TűzfalRehab programja keretében. A mű átadására, illetve annak elkészítéséről szóló kiállításának és werkfilmjének bemutatására szintén március 25-én, a délutáni Bánk Bán junior előtt kerül sor. Az ügynökség munkatársa szerint az óriásfreskó több évig látható lesz a híd lábánál.

A színház emellett – profi és amatőr fotósok számára egyaránt – Madách műve inspirálta fotópályázatot hirdet, a műveket március 9-ig várják, a fényképekből rendezett tárlat megnyitója természetesen szintén a március 25-én lesz.

A sajtótájékoztatón bejelentették azt is, hogy február 16-21. között mini turnén vesz részt Magyarországon a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, amely a Thália, a Nemzeti mellett a debreceni Csokonai Színházban is bemutatkozik. Ahogy azt a sajtótájékoztatón az erdélyi társulat igazgatója sejtelmesen mondta, turnéjuk Alfölditől Vidnyánszkyig terjed.

A Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetsége és a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége azért tartott közös demonstrációt, mert úgy látják, a BKV vezetői semmibe veszik a dolgozókat, nem folytatnak érdemi tárgyalásokat a kollektív szerződésről, és a bértárgyalások sem komolyak.

Az Hír24 helyszíni tudósítója szerint az Akácfa utcában körülbelül egy háztömbnyi ember tüntetett, és a helyszínt sok rendőr biztosította. A demonstrálók 7 pontos petíciót adtak át a BKV vezetőségének. Ebben követelik a kollektív szerződés eddig megszerzett jogainak megtartását és júniusig történő meghosszabbítását. Ragaszkodnak hozzá, hogy a BKV tartsa be a szakszervezetekkel kötött megállapodását, és a munkavégzést közvetlenül negatívan befolyásoló intézkedéseket vonja vissza. Követelik, hogy a vállalat biztosítsa a biztonságos munkába járás feltételeit; a hátralékok és az adósság miatt a tulajdonosi kört vonják felelősségre, dolgozzák ki a finanszírozás közép és hosszú távú feltételeit és a BKV és a BKK hozza nyilvánosságra az új buszüzemeltetési modell részleteit.

A vezérigazgató válaszul egy levelet adott át a szakszervezetek képviselőinek, amit a tüntetők előtt felolvastak. A vezető azt írta: részletes választ majd a belső kommunikációs csatornán fog adni. Ezt a tömeg fújolása fogadta. A vezérigazgató azt is hangsúlyozta, hogy nyitott a véleményekre. A mondatot a tüntetők nevetése kísérte.

A levél felolvasása után az egyik szakszervezeti vezető elmondta: megvédik a kollektív szerződést. Ha pedig február 22-ig nem sikerül eredményt elérni, akkor aznapra felvonulást és demonstrációt szerveznek, és petíciójukat a Városházán és a Parlamentben fogják leadni. Ha ez sem vezet eredményre, akkor márciusban sztrájkba kezdenek.

A beszéd elhangzása után a tömeg oszlani kezdett.

Várszegi Gyula, a BKV Zrt. elnök-vezérigazgatója délutáni sajtótájékoztatóján elmondta: a dolgozók és a menedzsment érdeke ugyanaz, jelesül, hogy tovább tudjanak működni. Ha ez nem megy, akkor nem lesznek munkahelyek, és nem lesz értelme sztrájkolni sem. Márciusig elfogy a pénz. Ha nem kap a cég pluszfinanszírozást, akkor nem tudják a működést tovább biztosítani. Utalt arra, hogy az új sztrájktörvény szerint folyamatosan, legalább 66 százalékos szolgáltatást kell biztosítaniuk, ezért úgy véli, hogy nem lenne megrendítő csapás egy sztrájk sem. Többször is hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti vezetők szerinte a jövedelmüket és a kollektív szerződésben foglalt szakszervezeti juttatásokat féltik igazán. Hozzátette: ő maga a pénzügyi helyzet miatt nem vett fel fizetést.

Végül kijelentette: nem ír alá olyan közszolgálati szerződést, ami nem biztosítja a kellő finanszírozást.

Az Hír24 azon kérdésére, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy a BKV-t magára hagyják a bajban és leáll a szolgáltatás, az elnök-vezérigazgató határozott nemmel felelt.

A miniszterelnök közölte: tudták, hogy a 2011-es év izgalmas lesz, de kevesen gondolták, mi következik. Szerinte Európa a kommunizmus bukása utáni legnehezebb éve elé nézett. Emlékeztetett, 13 kormány bukott meg, korábban stabil országokban törtek ki zavargások, és a közös európai valuta bedőléséről szóló hírek sem tartoznak már „a sci-fi műfajába”. A 2011-es év megrendítő volt Európa számára – hangsúlyozta a kormányfő. Mint fogalmazott: Európa olyan lesz, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, és megakadályozza, hogy megvalósítsuk.

Orbán Viktor kiemelte, hogy ebben az időszakban a devecseriek és a kolontáriak sokkal többet vesztettek, mint az európai válság kárvallottjai. A miniszterelnök szerint sokan félnek az euróválság hullámaitól. Sokan félnek, mi van, ha a kormány nem tudja kivezetni az országot a válságból. A miniszterelnök szerint a két település megmutatta, hogyan kell legyőzni a félelmet.

Sétagalopp

A kormányfő elmondta, pontosan tudták, mibe kezdenek bele 2010-ben, és hogy ez nem lesz sétagalopp. „Aki lónak áll, az húzzon!” - fogalmazott. Nyolc év hibáit és 20 év mulasztásait nem lehet pár hónap alatt kijavítani - szögezte le. Akik a magyarokat zátonyra futtatták, úgy hagyták el az oldalára dőlő hajót, mint a nemrég szerencsétlenül járt olasz hajó kapitánya – mondta.

Kifejtette: 2010-ben az adósrabszolgaság mindennapi jelenséggé vált, eladósodtak az önkormányzatok és az állam is. 1998 és 2002 között már sikerült belőle kiverekedni, a szocialisták viszont visszanyomtak minket az adósságketrecbe, amit nehéz lesz megbocsátani – fogalmazott.

Fotók: Kummer János

Munka, majd tanulás

Szerinte 2010-re elért az ország oda, hogy nem érte meg dolgozni. „Ahol a munkának nincs értéke, ott nincs növekedés, ahol nincs növekedés, ott nincsenek új munkahelyek - közölte a miniszterelnök.

206 ezer embert fogunk visszahívni a munka világába – mondta Orbán. A képzetlen felnőtt munkaerőnek viszont oktatást nyújtunk. Mint kifejtette, a munka világába visszakerülő képzetlenek szombatonként fognak iskolába járni.

Mérföldkő

Vállalkozásunk első szakasza lezárult, Magyarország új alapokon áll – szögezte le a miniszterelnök, hozzátéve, hogy elsősorban a munka értelmére gondol. Kiemelte a végtörlesztés eredményeit, és az államadósság jelentős csökkentéséről is beszélt – igaz, a forintingadozás miatt ez nem mindig látszódik egyértelműen.

Persze a függetlenségünk még nincs biztonságban. A munka útjában álló másik akadály a régi adórendszer. „Tudom, hogy sokan nem szeretik az új adórendszert” – ismerte be a kormányfő. Aki többet teljesít, többet is kap – jellemezte saját adópolitikáját. Azt is elmondta, hogy a gazdagok megadóztatása sosem ér célt, mert a multimilliomosok mindig megtalálták a módját, hogy ne fizessenek sokat. Mondta ezt Széles Gábor, Csányi Sándor és Demján Sándor előtt a miniszterelnök.

Az előző évértékelőkért kattintson a képre!
Fotó: Kummer János

Nem falak kellenek, hanem tehetségek

Orbán Viktor szerint ma a fiatalok tízezrei úgy kerülnek ki az iskolapadból, hogy nincsen szakmájuk, ezért vállalniuk kell a szakképzési rendszer átalakításával járó vitákat. Ebben a diákok az elmélet mellett a gyakorlattal is megismerkedhetnek – tette hozzá. A középiskolai oktatás ingyenes – mint mondta -, de ha 16 éves kora után valaki nem akar tanulni, akkor nem tartják ott, mert akadályozná a többieket. Ha valakinek később benő a feje lágya, akkor bármikor visszamehet a iskolapadba – jegyezte meg.

A felsőoktatásról szólva Orbán Viktor kifejtette, hogy korábban sokan azt hitték, hogy a diploma komoly értéket képvisel, de mindenki – a hallgató, a tanár, a munkaadó és a gyermek – is csalódott. Sok tehetséges munkavállaló ment nyugatra emiatt a miniszterelnök szerint. Mindezért, aki a jövőben fizetett állami ösztöndíjjal tanul, vállalnia kell, hogy egy darabig itt marad és itthon dolgozik – közölte a kormányfő. Aki nem akar ösztöndíjjal tanulni, annak kétszázalékos kamatozású hitelt nyújtanak a tanuláshoz. A jövőben nem falakat kell építeni, hanem diákokat,  tehetségeket – fogalmazott a miniszterelnök.

Tisztes munkahelyek

Orbán Viktor közölte, nem támogatják azokat a külföldi cégeket, amelyek a magyar vállalkozásokat szorítanák ki. Azokat viszont, amelyek tisztes haszon ellenében munkahelyeket hoznak létre, üdvözölni kell és meg kell tartani – mondta. Leszögezte: a kritikák ellenére kiáll a 10 százalékosra csökkentett társasági adó mellett.

Nyugdíjasok és a középosztály

A kormányfő szerint más helyzetben vannak a családok, mint két éve, mert a gyermeknevelés költségeinek egy részét ma már az állam átvállalja. Ma egy kismama megteheti, hogy gyesen maradjon, a gyesről és a gyedről visszatérők pedig választhassanak, milyen formában akarnak tovább dolgozni – fejtette ki. Ennek érdekében a kormány bölcsődéket és óvodákat hoz létre – mondta.

Orbán Viktor közölte: a nyugdíjasoknak nem kell tartaniuk a rezsiköltségek elszabadulásától, mert azok ma már nem nőhetnek nagyobb mértékben, mint ahogy a nyugdíjak emelkednek. A nők negyven év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulását, ha kell, a nemzetközi tárgyalásokon is megvédi – hangsúlyozta. Orbán arra kérte a nyugdíjasokat, hogy támogassák a középosztályt, hogy az a mindenkori nyugdíjasok megélhetését biztosíthassák.

„A mi célunk, hogy a középosztály legyen a társadalom vezető csoportja " - mondta Orbán.

Az előző évértékelőkért kattintson a képre!
Fotó: Kummer János

Felelős gazdálkodás

A rutinos évértékelő emlékeztetett: 2011 az első olyan év, amikor a magyar költségvetési deficit az európai normák szerint 3 százalék alá csökkent. Ha a deficit 2,8 százalék alatt van, akkor az államadósság is csökken – magyarázta. Nincs olyan dolog, amiben elszántabb lenne, mint a felelős gazdálkodás – mondta a miniszterelnök.

Alaptörvény

A régi alkotmány nem volt képes megvédeni az ország vagyonát - ezért minden lehetséges eszközt bevetünk az alaptörvény védelmében – ígérte, majd hozzátette, hogy azok kifogásolják az új alaptörvényt, akik itthon és külföldön Magyarország folyamatos eladósításában voltak érdekeltek, ebből húztak anyagi és politikai hasznot. "Az adósság jó üzlet, ha az ember a bot megfelelő végén van" - fogalmazott Orbán.

Akik tőlünk balra állnak, azok a teljes önfeladásban szeretnek jeleskedni, és bárkivel megegyeznek. Akik tőlünk jobbra állnak, senkivel sem hajlandóak semmiben megegyezni, vagyis nem is vehetők komolyan – tájolta a be a politikai iránytűjét a miniszterelnök.

Azért vannak a jó barátok

A kormányfő szerint nem tudja, mit beszél, aki Magyarország bukását vizionálja, nem ismeri az országot, nem ismeri a magyar embereket. Emlékeztetett, hogy mindig lesznek barátai Magyarországnak, akik meg- és felszólalnak mellettünk, mint például a litvánok és a lengyelek. "Éljen Litvánia, éljen Lengyelország!" – tapsoltatta északi barátainkat a miniszterelnök.

Itt az idő, hogy ne a dolgok után kullogjunk, hanem elébük vágjunk - szólított fel a kormányfő, aki egy Wayne Gretzky- (amerikai jégkorongos) idézettel zárta beszédét. A focihasonlatra hiába vártunk.

Vajon hogyan reagált az ellenzék Orbán évértékelőjére? Kattintson!

"A magánnyugdíj-pénztári tagok befizetéseit csak 75 százalékban ismerik csak el"

Még mindig van hátrányos megkülönböztetés

A hátrányos megkülönböztetés szerintük annak ellenére is fennáll, hogy már nem fosztják meg az állami nyugdíjtól a magánpénztárakban maradókat. Mégpedig azért, mert a magánnyugdíj-pénztári tagok befizetéseit csak 75 százalékban ismerik csak el, míg a többi járulékfizető befizetését (akik visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe) 100 százalékon.

Mint ismert, a tagok a pénztáruknak nyugdíjjárulékot már nem utalhatnak (csak az államnak) így, bár a jövedelmükkel arányosan ugyanannyival járulnak hozzá az állami nyugdíjkassza finanszírozásához, mint a többi járulékfizető, mégis jelentősen kisebb állami nyugdíjat fognak kapni. Ezt hívják hátrányos megkülönböztetésnek – szögezi le a bizottság.

Mennyi lehet a nyugdíj?

Kiszámolták, hogy mennyi nyugdíj járna egy nem diszkriminatív szabályozás esetén azoknak, akik 2010 októbere előtt, 5 vagy 10 évig voltak pénztári tagok, majd a tagdíjbefizetés felfüggesztését követően, a tagságukat fenntartva tovább dolgoznak, és így 20, 30, vagy 40 éven keresztül fizetik a nyugdíjjárulékot a tb-nek. Ezt összevetették a 2012 januárjától hatályos új szabályozással. Íme, a számok:

Nagyobb méretért kattintson a táblázatra

A történet következő állomása – a működési feltételek ellehetetlenítése miatt – az lehet, hogy a nyugdíjkasszák megszűnhetnek, és a vagyonuk állami kézbe kerülhet. Ha erre sor kerül, úgy érzik megint lesz mit mondaniuk, az újabb jogsértő államosításról, és ismét írnak Strasbourgba.

Nem kell sietni

A teljesség kedvéért azt is megemlítik, hogy egyes kormányzati nyilatkozatok szerint (mint az FN 24 is megírta) tervezik a fenti diszkrimináció megszüntetését. A bizottság azonban csak a jelenleg hatályos jogszabályokból indulhatott ki a számításnál.

A magánnyugdíj-pénztári tagoknak azt javasolják, hogy ne kapkodják el a döntést: maradnak-e tagok vagy visszalépnek a tb-be. Hiszen – ismerve a törvényalkotás jelenlegi módját és tempóját – március 31-ig, a visszalépésre megadott határnapig, akár még meg is változhat a jelenlegi szabályozás.

A támogatottnak vállalnia kell többek között, hogy a már meglévő és az újonnan felvételre kerülő létszámát a beruházás befejezését követő 2 éven át megtartja, továbbá a támogatással létrehozott kapacitást a beruházás befejezésétől számított 3 évig fenntartja az érintett régióban. A vissza nem térítendő támogatás keretében az új gépek, berendezések, műszaki eszközök, technológiák beszerzésének, továbbá az új létesítmények építési költségei számolhatók el.

A pályázók így új munkahelyenként összesen 2,5 millió Ft mértékű fajlagos támogatást igényelhetnek, amennyiben a beruházás pl. leghátrányosabb helyzetű kistérségben/településen valósul meg, valamint a fenti szempontoknak is megfelel. Ez az összeg az elmúlt évben 2,2 millió Ft, 2010-ben mindössze 1,4 millió Ft volt.

Jelenleg mindenki Mitt Romneyt, az ötgyermekes mormon ex-kormányzót tartja a befutónak. Bár maga az elnökválasztás még messze van (novemberben lesz csak a voksolás), már most azt jelzik a kutatások, hogy nagyon nehéz lesz megszorítani Obamát.

Egy friss, a Washington Post és az ABC News által közzétett közvélemény-kutatás szerint ugyanis Barack Obama népszerűsége 50 százalék fölé emelkedett Romneyval szemben. A biztos, regisztrált szavazók táborában 51-45 a jelenlegi elnök előnye, az összes amerikai választót tekintve pedig 52 százalék szavazna Barack Obamára és csupán 43 százalék Mitt Romneyra. Múlt hónapban még a republikánus aspiráns vezetett 48-46-ra a regisztrált, 47-76-ra az összes választó között. Azaz nem csak megfordult az eredmény, de egyre nyílik is az olló. Ráadásul ez a különbség már elég jelentős.

Fotó: Northfoto

Korai még győztest kiáltani

Az FN24-nek nyilatkozó Amerika-szakértő szerint az a kérdésfeltevés, hogy le lehet-e győzni Obamát, még korai, sőt, még az sem biztos, hogy végül Romney lesz az ellenfele. Mint Frank Tibor, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének vezetője elmondta, hétről hétre, előválasztásról előválasztásra módosul, hogy épp ki kerekedik felül. „Az egyes előválasztási eredmények mitikusan fel vannak fújva. Romneyt például mindenki biztos kihívónak tartotta, mert 8 szavazattal nyert Iowaban. Aztán kiderült, rosszul számoltak és Santorum 60-nal több szavazatot kapott. Az előválasztások során minden republikánus csoportot meg kell nyerni a jelöltséghez. Nyárig bizonytalan marad a helyzet” – fogalmazott Frank Tibor.

A szakértő hozzátette: sem Mitt Romneyt, sem Newt Gringrich-t nem lehet abszolút nyertes embernek tekinteni. „Gringrich bár extrovertált, jól kinéző elnökjelölt, de sok rosszat írtak róla, ráadásul hamarosan betölti a 70-et. Romney az a fazon, amilyen az elnök szokott lenni: fehér, jóképű férfi, aki ereje teljében van és sok rosszat eddig nem lehetett hallani róla".

Obamáé a helyzeti előny

Frank Tibor szerint azonban nagyban növelné a republikánusok esélyét Obamával szemben, ha dűlőre jutnának az aspiránsról, és egységesen lehetne egy nevet támogatni.

„A hivatalban lévő elnök mindig helyzeti előnyben van, ha közölni akar valamit, ott a sajtó, ingyen lehozzák a gondolatait, míg a kihívónak mindent saját zsebből kell állnia, magának kell elérnie, hogy írjanak róla. Másik oldalról viszont az emberek szeretik a változást. Obama jó szónok, jó gondolkodó, Romney azonban gyakorlatias, problémamegoldó ember lehet” – hangsúlyozta a szakértő.

Többször bejelentkeznek majd élőben az www.ujellenallas.hu weboldalon, ahol déltől, részvételi értékelés keretében mondhatják el véleményüket a kormány 2011-es teljesítményéről az állampolgárok. Orbán Viktor ma délutáni évértékelőjével párhuzamosan így a többi között értékelnek Szegeden, Kecskeméten, Egerben, Szolnokon, Szombathelyen, Pásztón, Gödöllőn és Budapest számos pontján.

December és január mindig kritikus

Az elmúlt két hónapban rendkívüli mértékben megnőtt a közzétett felszámolások és végelszámolások száma. 2012 januárjában 1951 céggel szemben indítottak felszámolási eljárást a cégbíróságok, ez 44 százalékkal több, mint egy évvel korábban, és 41 százalékkal meghaladja az eddigi januári rekordot is, amit a válság első hullámában, 2009-ben regisztráltak. Újabb emelkedő trend kialakulását jelzi, hogy a korábbi időszak viszonylagos nyugalma dacára már decemberben is 49 százalékos növekedés volt tapasztalható.

A szakemberek már akkor is jelezték, hogy a NAV intézkedései miatt kényszer-végelszámolás alá került cégek felhalmozott adósságainak felszínre kerülésével komoly felszámolási hullám várható az idei évre. „Január és december az adó- és egyéb jogszabályok változása miatt mindig kritikus hónap. A múlt év adatai és a mögöttük álló folyamatok azonban most egy egész évre kiható, minden eddiginél nagyobb felszámolási hullámot vetítenek előre” – véli az adatok láttán Tóth Tamás, az Opten ügyvezető igazgatója.

Nem statisztikai hiba

Feltételezését alátámasztják a végelszámolási adatok is: itt még gyorsabb ütemű az emelkedés, mint a felszámolásoknál. 2012 első hónapjában 1994 végelszámolás megindítását tették közzé, ez 71 százalékos növekedés az egy évvel korábbi értékhez képest. Itt is igaz, hogy a romló tendencia már decemberben megkezdődött, akkor 78 százalékkal több végelszámolás indult meg, mint 2010 decemberében. „A két adat együttesen sajnos azt mutatja, hogy a cégvilágban a romló tendencia nem „statisztikai hiba”. A gazdaságnak növekedésre és tisztulásra van szüksége, amihez igen sok változásnak kell végbemennie” – mondja az Opten igazgatója.

Az igazgató szerint ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a végelszámolások tavaly év elején indult száguldása mögött leginkább a cégbíróságok által elrendelt kényszer-végelszámolások állnak. „Az kétségkívül jó hír, hogy a NAV és a cégbíróságok kiszűrik a rendszerből a nem működő cégeket, hiszen ez egyfajta tisztulási folyamatként értelmezhető. Annak azonban nem kell örülni, hogy ilyen mértékben kell megtisztítani a cégvilágot, illetve hogy a tisztulás közben ilyen sok adósságot hátrahagyó cég kerül felszínre” – világít rá egy évek óta halmozódó problémára Tóth Tamás.

Utolsó "ügyeskedési roham"?

A képet némiképp árnyalja, hogy mindkét mögöttünk álló hónapban rekordmagasságba szökött az új cégek alapítása is. Decemberben 7242, januárban 7166 új cégbejegyzést tett közzé a cégbíróság, ez azonban feltehetőleg annak tulajdonítható be, hogy most szigorították és drágították a cégbejegyzést. A sok új alapítás tehát részben „előrehozott beruházásként” értelmezhető, részben pedig az az oka, hogy megszűnt az egyórás cégalapítás lehetősége, ami gyakorlatilag kizárta, hogy a cégbíróságok érvényesíteni tudják a cégvezetéstől eltiltott személyekkel szembeni szankciókat.

Nem zárható tehát ki annak lehetősége, hogy egy utolsó nagy roham indult az ügyeskedők részéről annak érdekében, hogy akár több cég alapításával tovább űzhessék játékukat, miszerint egy adósságot hátrahagyó céget bedöntenek, majd egy „szűz” vállalkozásban ugyanezt viszik végbe.

„Tény, hogy a fizetésképtelenségi eljárások és a cégalapítások ilyetén együttmozgása nem a véletlen műve. A piaci környezet nem magyarázza a felaprózódott, kényszervállalkozókkal terhelt magyar cégállomány további növekedését. A forint erősödése kedvező tendenciákat vetít előre, de éppen az exportdinamika ellen hat, a belső kereslet növekedésére pedig még biztosan várni kell” – véli Tóth Tamás.

Gyerekkora óta rajong a lovakért. Lótulajdonosként és –tenyésztőként rendszeresen látogatja a lóversenyeket, különösen az epsomi és az ascoti derbit. Az utóbbin több alkalommal is nyertek a lovai: 1954. június 18-án két lova (Landau és Aureole) is nyert egy-egy futamot, míg 1957-ben az ascoti derbi egy hete alatt négy lova is győzedelmeskedett.

A lóversenyen kívül a szabadidejében gyakran olvas krimit, és fejt keresztrejtvényt, olykor táncra is perdül egy-egy családi rendezvényen a skót táncokban jártas királynő, sőt szívesen sétál a királyi birtokokon a corgi kutyáival. Az uralkodásának az eddigi ideje alatt több mint 30 corgi kutyája volt. Az elsőt még a 18. születésnapjára kapta az apjától, és Susannak nevezte el. S azóta az első számú corgijának a leszármazottjai ugrálnak körülötte, és utaznak vele a repülőn, mivel II. Erzsébet nagyon ragaszkodik ehhez a kutyafajtához, amelyet a brit szigetek őshonos ebének tartanak.

Egy új kutyafajtát is meghonosított, amikor a corgit a húga, Margaret hercegnő Pipkin nevű tacskójával keresztezte, így született meg a „dorgi”. A corgi és a dorgi kutyáin kívül labradorokat és spánieleket is tart a Cambridge közelében fekvő sandringhami birtokán.

Az uralkodása alatt több élő állatot is kapott ajándékba, amelyekkel nem tudott mit kezdeni, ezért legtöbbször a londoni állatkertnek ajándékozta, mint például a Brazíliából „érkezett” jaguárokat és lajhárokat, valamint a kanadaiak ajándékát, a két fekete hódot.

II. Erzsébet és a corgik

A királynő és a technika

Köztudott, hogy II. Erzsébet királynő élénken érdeklődik a technika iránt, ebben az is közrejátszott, hogy a második világháború idején katonai segédtisztként autószerelői képesítést szerzett, és a brit hadsereg teherautóit javította. Nem idegenkedik a legújabb technikai vívmányoktól sem. A Buckingham-palota 2010. nyarán jelent meg a Flickr fényképmegosztó portálon, 2009-ben létrehozták az uralkodóház Twitter-profilját, 2007-ben pedig a YouTube videomegosztó portálon létesítetek külön csatornát a brit királyi családnak.

A Buckingham-palota honlapján pedig 1997 óta lehet szörfölni, a királyi szájton például online is lehet jelentkezni a palota üres állásaira, illetve hozzájuthatunk a királyi családról szóló legfrissebb hírekhez, fotókhoz.

A királynő 2003-ban küldte el első sms-ét, 2005-ben pedig megvásárolta első iPod multimédiás lejátszóját. Azóta már az iPad rabja lett, ugyanis 2011. nyarán annyira elbűvölte a táblagép, amikor az unokái, Vilmos és Harry herceg megismertették az Apple slágertermékével, hogy rögvest rendelt egyet magának is.

A közösségi média eszközei közül a Facebook maradt utoljára: a brit királyi uralkodóház 2010. novemberében csatlakozott a népszerű közösségi oldalhoz, és jelenleg már körülbelül 514 ezren lájkolják. A facebookos oldalán videókat, fotókat és híreket osztanak meg a „rajongókkal”, akik kommenteket is írhatnak, sőt üzenetet is küldhetnek a királyi családnak.

A királynő és ételei

I. Erzsébethez hasonlóan ő is az egyszerű, hagyományos brit ételekért rajong, a curry – akárcsak a hasonló csípős, fűszeres fogások – fel sem kerülhetnek a menüre. A kedvencei: a marhasült, a húspástétom, a bárányszelet, a pásztorpite, a füstölt tőkehal, az édes pogácsa (scones), a vajas kenyérpuding és a fagylalt. Reggelire rendszerint tojást (fehér helyett csak a barnásabb héjút, mondván az ízletesebb), pirítóst és lekvárt – olykor kolbászt – fogyaszt, hozzá pedig teát és narancslevet iszik. Kedveli a délutánonkénti teázást, amely az egyik kedvenc időtöltése. A speciális királyi teakeverékből készült teáját természetesen tejjel issza, hozzá pedig az elmaradhatatlan édes pogácsát, barna rákocskákat és uborkás szendvicset majszol. Ami az édességeket illeti, manapság is a mentakrémmel töltött csokiskeksz és az árpacukorból készült desszertek a kedvencei, akárcsak gyerekkorában. Aperitifként egy-egy pohár Martinit (felrázva, nem keverve - ahogy a 007-es itta a vodka martinit -, citromkarikával), Dubonnet (bor alapú aperitif) koktélt, gint, olykor pedig árpavizet iszogat.

A BBC által korábban forgatott dokumentumfilmből – amelyben a királynő szakácsainak a mindennapjait mutatták be – kiderül, hogy a hozzávalók közül egyedül a paradicsommal „gyűlik meg a baja”, annyira nem kedveli, hogy csupán a magok eltávolítása után lehet hozzáadni az ételekhez, illetve szervírozni neki.

A királynő és a divat

A brit uralkodónak van a legnagyobb ékszergyűjteménye, értékének a felbecsülésére azonban a brit uralkodóház képzőművészeti gyűjteményét kezelő Royal Collection vezetője, Jonathan Marsden sem vállalkozott, mondván „abszolút felesleges és lehetetlen vállalkozás lenne”. A trónra lépésének a 60. évfordulója alkalmából a Buckingham-palota az idei nyári kiállítását az uralkodói gyémántoknak szenteli.

II. Erzsébet birtokában olyan híres drágakövek vannak, mint például a 105 karátos Kooh-i-Noor (magyarul: A hegy fénye) gyémánt, amely a koronáját ékesíti, valamint az a 23,6 karátos drágakő, amelyet esküvői ajándékként kapott John Williamson kanadai geológustól. Gyűrűből is több darabja van, ám ezek is csupán az ékszeresládikáját duzzasztják, mivel nem visel gyűrűt.

Szinte divatikonná vált a színes alkalmi ruháival, a különleges – ugyancsak változatos színekben pompázó – kalapjaival, valamint a kis retiküljével. A brit fogadóirodákban az ascoti futamok idején nemcsak a befutó lovakra lehet fogadni, hanem arra is, hogy a lóverseny első napján milyen színű kalapot visel majd a királynő.

A színpompás ruháiról úgy tartják, hogy többször nem veszi fel ugyanazt a ruhát, ám a királynő stylistja, a Buckingham-palotában élő Angela Kelly – aki már 16 éve dolgozik mellette - ezt alaposan megcáfolta (különösen most, a briteket is érintő gazdasági válság idején), mondván II. Erzsébet „újrahasznosítja” a ruháit, azaz mindig feldobja hol egy brossal, hol egy nyakékkel, hol pedig egy sállal. Tehát arra mindenképpen ügyel, hogy pontosan ugyanabban az összeállításban sose jelenjen meg kétszer. A kalapok terén sem sznob: korántsem ódzkodik attól, hogy a kedvenc kalapjait akár 20.-30. alkalommal is felvegye.

A kistáskák közül a Hermes Kelly és a Launer márkákra esküszik. A retiküljei azonban nemcsak arra szolgálnak, hogy abban tartsa az olvasószemüvegét, mentacukrot, pótharisnyát, töltőtollat, kis tükröt, rúzst, pénzt (5-10 fontot vasárnaponként adományra, amikor templomba megy), utazáskor pedig olykor keresztrejtvényt vagy egy pakli kártyát, hanem kommunikációra is használja. A retikül tartásának ugyanis megvan a sajátos üzenete: ha a táskát a bal karján tartja, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben van, ám ha már a jobb karjára vándorol át a kistáska, akkor azt jelzi az udvarhölgyének, hogy már unja a beszélgetést és inkább odébbállna.

Csakhogy a jogalkotó most az adózás rendjének módosításával általánossá tette azt a mindenki számára egyformán kedvezőtlen szabályt, miszerint hetvenöt napot kell várni arra, hogy az adóhatóság a visszaigényelt áfát kiutalja. Ennél rövidebb határidőn belül csak azok juthatnak a pénzükhöz, akik valamennyi levonható áfát tartalmazó számlát időben kiegyenlítettek a beszállítóik felé. A szigorítás jelentősen érinti a vállalkozások pénzügyi és likviditási helyzetét.


Fő szabályként 75 napot kell várni az áfára

A február 1-jétől érvényes módosítások előtt az általános szabály szerint az adóhatóság harminc (ötszázezer forintot meghaladó összeg esetén negyvenöt) napon belül köteles volt kifizetni a visszaigényelt áfa teljes összegét. Az új hetvenöt napos szabály mindenki számára egyaránt kedvezőtlen, hiszen főszabállyá teszi a közel három hónapos kiutalási határidőt.

"Az uniós tagállamok gyakorlatában nem ritka, hogy az Európai Bíróság jogellenességet vagy diszkriminációt megállapító határozata után a korábban kivételes szabályt teszik általánossá, és ezzel az adózók nagyobb csoportjára hátrányos rendelkezéseket fogadnak el. Ez történt például Németországban is, ahol az Európai Bíróság Lankhorst-Hohorst ügyben hozott ítélete után az alultőkésítés szabályait úgy módosították, hogy a korábban csak a külföldieket sújtó rendelkezéseket a belföldiekre is kiterjesztették. Nem meglepő tehát, hogy a magyar jogalkotó is ehhez az eszközhöz folyamodott" – mondta el dr. Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.

A költségvetési kiesés miatt tartják vissza az áfát

Az áfakiutalás eljárási szabályainak módosítását az is indokolta, hogy az uniós bírósági ítélet miatt az államnak több mint 250 milliárd forint jogosulatlanul visszatartott áfát kellett visszautalnia a vállalkozásoknak, ami jelentős többletterhet jelentett a magyar költségvetés számára. Az állam ezt a kiesést próbálja most más forrásból pótolni, és az adózás rendjéről szóló szabályok módosítása lehetőséget nyújt az adóhatóság számára az áfaösszegek meghatározott ideig történő visszatartására. Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a hetvenöt napos határidő csak arra az esetre vonatkozik, amikor az adóhatóság nem rendel el mélyreható ellenőrzést, hiszen ha igen, akkor a kiutalás határideje jóval hosszabb időre is elnyúlhat.

Mikor lehet 75 napnál hamarabb megkapni?

Az új szabályok értelmében az adóhatóságnak általánosságban az adóbevallás benyújtásától, illetve az esedékességtől számítva hetvenöt napja van a visszaigényelt áfa visszatérítésére. Ez alól csak néhány esetben van kivétel, így például, ha az adóbevallás benyújtásáig az adózó a rá áthárított, levonásba helyezett áfát tartalmazó összes számláját teljes mértékben kifizette vagy az ilyen számlatartozása más módon teljes egészében megszűnt. Ilyenkor, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot nem haladja meg, 30 napon belül juthat a vállalkozás a pénzéhez, míg 1 millió forintot meghaladó visszaigénylés esetén 45 napot kell várnia a kifizetésre. A vállalkozóknak az áfabevallásban kell nyilatkozniuk arról, hogy valamennyi érintett számlájukat kiegyenlítették, ha a rövidített határidőn belül szeretnének hozzájutni a visszaigényelt összeghez.

Ha akár egyetlen érintett számla vonatkozásában nem történt meg a tényleges kifizetés, akkor a hetvenöt napos határidőt kell alkalmazni. Ráadásul, ha az adózó vonatkozó nyilatkozata nem felel meg a valóságnak, akkor a visszaigényelt összeg 5%-áig terjedő, de legalább 500 000 forintos bírságra számíthat a vállalkozás.

"Az áfa-visszaigénylés eljárási feltételeinek szigorítása jelentősen érintheti a vállalkozások pénzügyi és likviditási helyzetét, mivel a korábbihoz képest jóval többet kell várni a kiutalásra. Másrészt, az új szabályozás arra ösztönözheti a visszaigénylő pozícióban lévő vállalkozásokat, hogy mielőbb kiegyenlítsék fennálló tartozásaikat, ha rövidíteni kívánják az általános törvényi határidőt. Ez utóbbi az esetleges visszaélések kiküszöbölését is célozza" - mondta el Dr. Békés Balázs.

Kacsacsőrűnek nevezik az új Saubert (Fotó: Sauber)

A Sauber és a Toro Rosso is csatlakozott azokhoz az istállókhoz, akik már bemutatták idei versenygépüket. A két csapat nagy harcot vívott egymással a konstruktőri világbajnoki sorozatban 2011-ben, végül a Sauber három ponttal megelőzte a Red Bull fiókcsapatát.

A két autó egyébként sok mindenben hasonlít egymásra, például az orr-részben, a tervezés filozófiája hasonló elveket követ.

A Sauber C31-est Ferrari-motor hajtja. Peter Sauber azt mondta, olyan erősen szeretnék kezdeni az évet, mint ahogyan tették 2011-ben. "Az a célunk, hogy jobban szerepeljünk, mint tavaly" - mondta a csapatvezető.

Kövess minket a Facebookon is!

A Sauberrel ellentétben a Toro Rosso teljesen kicserélte a két pilótaülést, mármint a versenyzőpárost. Sebastian Buemi és Jaimie Algersuari helyett Daniel Ricciardo és a francia szupertehetség, Jean-Eric Vergne versenyez majd 2012-ben, nagyon fiatal lesz tehát a Red Bull fiókcsapata.

A Red Bull fiókcsapata megint hasonlít majd a világbajnok autóra (Fotó: Toro Rosso)

"Új autó, új pilótákkal. Még nagyon korán van ahhoz, hogy megmondjuk, mit akarunk ebben az évben elérni, bár az mindenképp igaz, hogy minél több pontot és jobb helyezést. A csapat folytatja azt, amit hét évvel ezelőtt elkezdett, jobb helyzetben vagyunk, mint bármikor" - mondta a csapat egyik munkatársa a sajtó képviselőinek.

„… a mindannyiunkat összekapcsoló értékeket: a munkát, az otthont, a családot, az egészséget és a rendet tesszük meg a kormányzati munka alapjául.” (Orbán Viktor 2010-es évértékelőjéből - a teljes szöveg itt olvasható)

Összefogás, megújulás, elrugaszkodás - 2011

„2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehoztuk a minden további remény alapját jelentő változást. 2011 a megújulás éve, amikor átszervezzük és új alkotmányos alapokra helyezzük Magyarországot. 2012 az elrugaszkodás éve lesz, amikor Magyarország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét.” (Orbán Viktor 2011-es évértékelőjéből - a teljes szöveg itt olvasható)

A változásról

2010 „Nem is tudom, volt-e valaha, amióta élek, ilyen mélyről jövő és elsöprő igény a változtatásra Magyarországon. Talán egyszer – húsz éve.”

„Amikor (az alkotmány) készült, egészen más helyzetben volt az ország, mint most, mint ma. Akkor erre volt lehetőség, és akkor lényeges előrelépést is jelentett. De a magyar szellem ebben bizony azóta sem vert tanyát.” (Orbán Viktor 2011-es évértékelőjéből)

Mintegy 20-an ünnepelték január elsején az életbe lépő új alaptörvényt a Parlament előtt. A maroknyi csapat Tordasról érkezett. A szimpatizánsok a miniszterelnök és a kormány teljesítményét méltatták. (A Hír24 beszámolója)

A nemzetközi tekintélyről

2010 „Itt az ideje, hogy Magyarországnak erős vezetése legyen. Olyan, amelyben megbízhatnak az emberek itthon és külföldön egyaránt, amely képes helyreállítani Magyarország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezzen bennünket a nagyvilágban.”

„Úgy vezesse át Magyarországot a fontos reformokat eredményező törvények általi változásokon, hogy közben megőrzik az egyéni szabadságjogokat és a szükséges fékek és ellensúlyok rendszerét.” (Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Orbán Viktorhoz írt leveléből)

„Erőteljesen azt tanácsolnám önnek, vonjon vissza két, a parlament előtt lévő sarkalatos törvényt!” (José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének Orbán Viktorhoz írt leveléből)

Az elmúlt tizenhárom év évértékelőinek fotóiért kattintson a képre!
Fotó: MTI / Kovács Tamás

„A tömeg pedig áll és vár. Zsigereiben érzi, ez az ő kormánya, s azt is, ha ezt a kormányt le tudja váltani az IMF, a szemét Le Monde meg a Nyugat akárhány hülye politikusa, akkor ők is le lesznek váltva. Akkor a magyar életlehetőségek is le lesznek váltva. Akkor megmaradhatunk lótuszzabáló disznóknak, csak a lótusz lesz egyelőre korlátozva, mert túl hedonisták voltunk ez idáig, és túl sokat fogyasztottunk." (Bayer Zsolt újságíró a Magyar Hírlapban)

A valóságról

2010 „A kormányzat elfordult az emberektől, ezáltal törvényszerűen elrugaszkodott a valóságtól, a mindennapi élettől is.”

„Matolcsy György szerint a Start-programban résztvevők nettó 47 ezer forintot kapnak, ez lényegesen magasabb, mint a korábbi 28 500 forintos bérpótló juttatás. Ha valaki 28 500-ból meg tudott élni, annak nagyon jót tesznek a magasabb összeggel.” (Az FN24 beszámolója a költségvetési bizottság 2012. január 26-ai üléséről.)

Az elszámoltatásról

2010 „…a választások után Magyarországon a jövő kormányzásának kell következnie, nem valamiféle bosszúkormányzásnak. A hibákat akkor is ki kell javítanunk, ha mások követték el őket. Ám a jövő kormányzása nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk, és átlépünk afölött, ami történt.”

2011 „…a tenyerek viszketése nem múlt el, sőt a hétről hétre napvilágot látó szélhámosságok miatt mintha inkább erősödne. Erről majd az elszámoltatási kormánybiztos munkájának lezárásakor kell újra beszélnünk, addig legyen elég annyi, hogy a kormánybiztos úr iparkodjon, mert igény, az van rá.”

„Az elszámoltatásért felelős kormánybiztos kifejtette: tavaly összesen 736 bejelentést kaptak, idén eddig 480-at. Jelenleg 32 kiemelt ügyben folytat vizsgálatot hivatala, és a mai napig 38 büntető feljelentést tett. Egyben, a bábolnai ménesbirtok ügyében pedig már megtörtént a vádemelés” (A Hír24 beszámolója Budai Gyula 2011. október 20-ai sajtótájékoztatójáról.)

A törvények erejéről

2010 „Az egyik szélsőséget ma éppen a hatalmon lévők jelentik, akik a törvények fölé helyezték magukat. Úgy gondolják, bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett. (…) Nem hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek egy olyan országot, ahol a törvény egyszerűen nem vonatkozik a hatalmon lévőkre, ahol a hatalmasoknak nem kell felelniük semmiért, míg az átlagembert apró mulasztásokért is előveszik.”

„A legtöbben néhány millió forintot, de volt, aki tizenötmilliót is megtakarított azon képviselők közül, akik éltek a múlt ősszel elfogadott devizahitel-végtörlesztéssel. Bár az Origo mindenkit megkérdezett, a képviselőknek kevesebb mint harmada volt csak hajlandó válaszolni.” (Így végtörlesztenek a képviselők - FN24 lapszemle)

A konzultációról

2010 „…a következő kormánynak mihamarabb és nyilvánvalóan meg kell mutatnia, hogy a politika igenis hasznos eszköz lehet. Hasznos eszköz, amellyel a mindennapi életünk jobbá tehető. De ehhez a kormányzást vissza kell fordítanunk az emberek felé.”

„A magyar szakszervezetek elküldték véleményezésre az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) az új magyar Munka törvénykönyvét. Az ILO elemzése szerint már a törvény előkészítése során hibát követtek el a döntéshozók, ugyanis elmaradt a szociális partnerekkel az érdemi egyeztetés.” (ILO: jogot sért a Munka törvénykönyve - az FN24 beszámolója)

„A hivatalos adatok szerint a nemzeti konzultáció során mintegy 917 ezer, a szociális konzultáció alkalmával pedig 1 millió 140 ezer kérdőív érkezett vissza a kormányzathoz. A Századvég felmérése alapján körülbelül 650-750 ezren válaszoltak mindkét esetben.” – (Főleg a 60 éven felüliek válaszoltak a kormány kérdőíveire - a Hír24 beszámolója)

A gazdaságról, nyugdíjról

2010 „Olyan gazdasági rendszerre van szüksége Magyarországnak, amely elfogadja, hogy nem létezik jólét és fellendülés hatékony pénzügyi rendszer nélkül, áruk és szolgáltatások szabad áramlása és verseny nélkül. (…) figyelembe veszi a biztonság, a védelem, az igazságosság és a méltányosság iránti igényeket. (…) nemcsak a kormányzást, de a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet is megújítja, mert ezek együtt, közösen viselik a felelősséget a magyar gazdaság összedöntéséért.”

Az elmúlt tizenhárom év évértékelőinek fotóiért kattintson a képre!
Fotó: Kummer János

2011 „2011-ben pedig hadat üzenünk az államadósságnak is. Le kell és le is fogjuk győzni az államadósságot, ami a legtöbb mai gondunk és bajunk forrása. (…) Az első nagy lépéseket megtettük: arányossá tettük az adórendszerünket, bevezettük a bank- és a válságadót, és megmentettük a nyugdíjrendszerünket. (…) Most talpon kell maradni, meg kell erősödnünk, és meg kell állnunk a saját lábunkon. Ha nem tesszük, akkor a külföldi hitelek lélegeztetőgépén marad az ország. Márpedig a gép bérleti díja magas, a hozzávaló oxigén rendkívül drága, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy alkudozzunk az árról.”

„Mára bebizonyosodott, hogy a piacok nem tolerálják tovább az úgynevezett unortodox gazdaságpolitikát.” – (Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának elnöke a Világgazdaságnak - Hír24 Lapszemle)

"Nem szakmai alapon született a Nemzeti Bank hétfőn közzétett jelentése - reagált Selmeczi Gabriella arra, hogy a jegybank nyilvánosságra hozta: az GPD 82,6 százalékát érte el tavaly a harmadik negyedév végén a magyar államadósság. A mutató a második negyedév végén még 76,7 százalékon állt.. A Fidesz szóvivője szerint az almát a körtével akarják összehasonlítani, és nem szolgálják az ország érdekeit." (Selmeczi: szakmaiatlan az MNB-jelentés - a Hír24 beszámolója)

„…az IMF-től egy védelmi hálót várunk. Az ország működéséhez szükséges pénzt a piacokról akarjuk megszerezni, de világos jelzést akarunk adni nekik, hogy Magyarország az elérhető források beszűkülése, az euróválság jelentős elhúzódása esetén is rendelkezik azokkal a forrásokkal, amelyek a biztonságos működéshez és a növekedéshez szükségesek” – (Orbán Viktor nyilatkozata az MTI-nek 2012 január 9-én.)

„Orbán Viktor találkozott José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, aki közölte a magyar kormányfővel, hogy gyors választ vár az Európai Bizottság múlt héten felvetett aggodalmaira a magyar és az uniós joganyag eltérését illetően. Orbán a találkozó után közölte, hogy Magyarország eláll a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásától, de abban nem enged, hogy a jegybankelnöknek a magyar alaptörvényre esküt kell tennie.” – (A Hír24 beszámolója Orbán Viktor 2012. január 24-ei, brüsszeli látogatásáról.)

„Az Alkotmánybíróság nem döntött a magán-nyugdíjpénztári beadványokról, januártól pedig új időszámítás kezdődik” (Bedobta a törölközőt az Alkotmánybíróság – a Hír24 beszámolója)

„Minden jelenlegi magánnyugdíjpénztár-tagnak járni fog a teljes állami nyugdíj, függetlenül attól, március végéig visszalép-e az állami nyugdíjrendszerbe (…) Ez sokkoló üzenet annak a mintegy 2,8 millió volt pénztártagnak, akik azért léptek vissza tavaly az állami rendszerbe, mert attól tartottak, elvész jogosultságuk a teljes nyugdíjra.” – (Nyugdíjügy - kész átverés? – FN24 lapszemle)

Az egészségügyről

2010 „…rendeznünk kell a háziorvosok és a kórházak helyzetét. Nem lehet tovább tétlenül nézni, hogy az orvosaink száz- és ezerszám külföldre mennek, és eközben kórházaink súlyos sérülteket nem tudnak fogadni.”

„Január 17-én, egy egészségügyi témájú szimpóziumon a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, Papp Magor elmondta: az Élhető magyar egészségügyet! mozgalmuk keretében már 2512 felmondólevelet helyeztek ügyvédi letétbe.” (Újraindították a visszaszámlálást a rezidensek - a Hír24 beszámolója)

A munkáról

2010 „A józan ész tehát azt diktálja, hogy tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Ezért mindenekelőtt a hazai kis- és középvállalkozásokat kell támogatnunk, mert most is ők adnak munkát a legtöbb embernek.”

2011 „A munkáért elismerés, a több munkáért több elismerés és magasabb bér, a törvénysértésért büntetés, az emberi méltóság megbecsüléséért pedig tisztelet jár. (…) Ahhoz, hogy az adósságot legyőzzük, Magyarországon mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes (…) határozott és bátor lépéseket fogunk megtenni az idén, hogy akit csak lehet, visszahozzunk a legális munka világába, és ott is tartsunk. Mindenkit kortól és nemtől függetlenül.”

„A foglalkoztatottak száma 3 millió 851 ezer fő volt 2011 negyedik negyedévében, 1,2 százalékkal több mint az előző év azonos időszakában. A KSH adatai szerint elsősorban a férfiak munkaerő-piaci pozíciói javultak, a munkanélküliek száma az egy évvel korábbival lényegében megegyezett, 459 ezer fő volt, amely 10,7 százalékos munkanélküliségi rátát eredményezett.” – (2011 utolsó negyedéves KSH-adatok)

A fiatalokról

2010 „Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva munkát vállal, és részt vesz a javak előállításában. Mindenkinek saját, jól felfogott érdeke, hogy amikor ő szorul majd gondoskodásra, legyen, aki gondoskodni képes róla. Ezért itt az idő, hogy helyreállítsuk a szociális biztonságot Magyarországon!”

2011 „…nem mondhatunk le a fiataljainkról sem. Az is a küldetésünk része, hogy küzdenünk kell értük, hogy meg kell tartanunk őket, hogy el kell érnünk, sikeresnek lenni, boldogulni és Magyarországon élni megférjen egy gondolatban.”

„Lázár János Fidesz-frakcióvezető szerint az oktatási államtitkárság nem biztos, hogy jól mérte fel a magyar valóságot a felsőoktatási keretszámok kihirdetése előtt. Az is probléma, hogy ha középosztálybeli családok, amelyek fizetésre kényszerülnek, nem azt nézik, melyik magyarországi egyetemre menjen a gyerekük, hanem azt, hogy melyik külföldire – tette hozzá a Népszabadságnak adott interjúban.” (Lázár János rádöbbent a valóságra – Hír24 lapszemle)

Egészen másként nézünk azonban a nemzetállami keretekre. Itt persze se szeri, se száma azoknak az elemzéseknek, amelyek például a volt szocialista országok rendszerváltás utáni problémáira választ keresve a népességét felosztják az átmenet nyerteseire és veszteseire. Ugyancsak megszokott értelmezési optika a vesztesek növekvően hatalmas tábora és a demokráciára veszélyt jelentő szélsőjobboldal felemelkedése között kapcsolatot teremteni. Ha van uralkodó kánon az elmúlt évtizedben, akkor ez az: léteznek nemzetállami keretekben működő demokráciák, s ezekre nemzetállami kereteken belüli veszélyek leselkednek.

Ahogyan azonban a válság percepciója az utóbbi időben drámaian megnövekedett, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá ennek a megközelítésnek a nyomasztó egyoldalúsága és szegényessége. Mert bár tény az, hogy a nyertes-vesztes dimenzió országhatárokon belül nagyon is releváns, elégtelennek tűnik a fenti magyarázat.

Most kell rádöbbennünk az ellentmondásra: eddig a globalizációról csak beszéltünk, de annak természetéről alig tudtunk valamit. Persze védhető és indokolható mindez: 1989-90-ben, amikor a magyar demokrácia megteremtődött, a globalizáció még gyerekcipőben járt. A probléma csak az, hogy ma is ugyanabban a cipőben járunk, ami persze megint csak védhető, hiszen a lábunk nem nőtt meg, legfeljebb új modellekre kellett volna cserélnünk.

Az 1989-90-es demokratizálódásnak ugyanis szerte Kelet-Közép-Európában volt egy egyszerű, könnyen kódolható és az egyes szereplők közötti különbségeket elmosó logikája. Az átmenetek két rendszer (demokrácia és diktatúra) közötti döntésről, valójában a jó és a rossz közötti választásról szóltak. Ritka történelmi pillanat: ha valaki nem akart marginalizálódni, akkor értelemszerűen a jó oldalra került. Ezekben az időkben eretnek gondolat lett volna annak firtatása, hogy a demokráciák közösségéhez újonnan csatlakozó és a már régi demokráciák között bármiféle aszimmetria állhat fenn.

A demokratizálódás kifejezés ugyan problematikus, hiszen egy bizonytalan és hosszadalmas folyamatot is jelölhet, ám a demokratizálódó országok vonzásköre nem volt bizonytalan: valamennyi volt szocialista ország mintája a nyugati liberális demokrácia volt. S ha a nyertesek mellett később – mint ezt vastagon megtapasztaltuk – vesztesek tömegei is keletkeztek, ezt a jelenséget eszébe nem jutott volna senkinek összekapcsolni az egyes demokratikus országok közötti különbségekkel. A liberális demokráciák a kilencvenes években prosperáltak Nyugaton és Keleten.

A nemzetközi irodalom persze a változásokat már a kilencvenes évek végén látta, de mindebből hozzánk nem sok jött át. Mi legfeljebb annyit regisztráltunk, hogy „a kilencvenes évek végén a Fidesz elkezdte antidemokratikus fordulatát”. Ha tetszik: nemzetállami választ kerestünk egy zavarba ejtő globális kihívásra, arra a kérdésre, hogy egy demokratikus világban lehet-e mindenki nyertes. Ma egyértelműen egy olyan korszakba léptünk, mikor a „mindenki nyertes” gondolat – sokak szerint - a végét járja.

A témáról Gideon Rachman írt nemrégiben konstatálva az ún. „win-win” logikájú világ kimúlását. Ez a világ – írja a szerző - évtizedekig arra a feltételezésre és tapasztalatra épült, hogy a nemzetközi politikában lévő együttműködés és kölcsönös haszonszerzés révén az együttműködésben részt vevő országok valamennyien gazdagabbá, növekedőbbé válnak. Ez az Európai Unió keretei között megvalósuló logika évtizedekig „csodálatosan működött”, mára azonban az ellenkezőjébe fordult át, ez pedig nemcsak lehetővé, de égetően szükségessé is teszi a kapitalizmus újragondolását.

A kapitalizmus újragondolása a fejlett régiókban hovatovább természetes gondolati igény, nálunk azonban ilyesmivel nem szokás foglalkozni. Ez – ismerve a magyar politikatörténetet és hagyományokat - érthető. Magyarország évszázadok óta követésre berendezkedett ország. Modell-követésre berendezkedett országokban nem ugyanazok a kérdések, mint a modell-országokban. Érdemes azonban észrevenni az összefüggést is: követni akkor lehet, s Magyarország a huszadik században mindig akkor volt követés- és teljesítőképes, amikor a nyugati modell-övezet maga is egyértelmű alapokon állott.

Például – a kilencvenes évtizedben - a tekintetben, hogy az Európát alkotó országok egy irányba húznak, vannak nemzeti érdekeiket felülíró globális érdekeik. Most azonban eléggé összezavarodott ez a közös, globális érdek. Mindezzel (a félreértések elkerülése végett) nem azt állítjuk, hogy a demokrácia nyugati rendjének vége, csupán annyit, hogy meglehet, a win-win logikának, a mindenki győztes, mindenki egy irányba fejlődik, mindenki növekszik, mindenki pedánsan követi a liberális demokrácia tankönyvi normáit típusú utópiáknak van vége. Rachman ellen-utópiájában már egyenesen zéró összegű jövőről beszél, amelyben a „szorongás” új korszaka éppen a kilencvenes évek „optimista” korszakát váltja, s ebben ami jó az egyik országnak, az nem jó a másiknak, az egyes nemzetállami célok más nemzetállami célokkal szemben jelentkeznek.

Meglehet, a szerző túloz. De írása (és a hozzá hasonló írások tömkelege) ráirányíthatja a figyelmünket a kapitalizmus itthon nagyon elhanyagolt kérdéseinek vizsgálatára. Erről a témáról az elmúlt több mint húsz évben rendkívül kevés szót ejtettünk. Készültek ugyan remek éves jelentések (például a Kapitalizmus és Közjó Intézet által), de a magyar közbeszéd ingerküszöbét – szemben az alkotmányos kérdésekkel – ezek nem érték el. Így azt is mondhatjuk, hogy az 1990 utáni magyar fejlődésből az egyiket (demokrácia) túltárgyaltuk, a másikra (kapitalizmus) lényegében rá se hederítettünk.

Az utóbbi hiányosság következtében nem sok fogalmunk van arról, hogy a fenti tanulmány nem pusztán csak politológiai, újságírói magánvélemény, de Magyarország jövőbeli helyzetét is érinti. Egyáltalán nem mindegy, hogy Rachhmannak igaza van-e, mert ha igen, akkor – Orbánék ide vagy oda – nehéz idők várnak ránk.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója