Az idősek bevonása szintén kulcskérdés – bár ezen a területen az elmúlt húsz évben sikerült növelni a foglalkoztatottságot, még mindig Magyarország az utolsók között van az unióban az 55-64 éves korosztály foglalkoztatottságát tekintve.

Miközben a legtöbb uniós országban a foglalkoztatási arány nőtt az elmúlt évtizedekben, Magyarországon ez a mutató érdemben nem változott, a munkanélküliségi ráta pedig a válság óta stabilan 10-11 százalék.

Az öregedő társadalom szociális kihívása mellett meg kell oldani a gazdaság kifehérítését, a tehetségek itthon tartását, a munkavállalók motiválását, ennek érdekében pedig növelni kell a földrajzi mobilitást és tervezhetővé kell tenni a szakmai képzést – mondta Baja Sándor.

TÖBB EZER ÁLLÁSLEHETŐSÉG A PROFESSION.HU-N, KATT IDE.

A SECO azzal számol, hogy a idei átlagos munkanélküliség 3,6 százalék lesz a tavalyi 3,1 százalék után.

Svájcban tavaly októberben kezdett emelkedni a munkanélküliség a frank erősödése és a lassuló globális gazdaságnövekedés miatt.

A támogatottnak vállalnia kell többek között, hogy a már meglévő és az újonnan felvételre kerülő létszámát a beruházás befejezését követő 2 éven át megtartja, továbbá a támogatással létrehozott kapacitást a beruházás befejezésétől számított 3 évig fenntartja az érintett régióban. A vissza nem térítendő támogatás keretében az új gépek, berendezések, műszaki eszközök, technológiák beszerzésének, továbbá az új létesítmények építési költségei számolhatók el.

A pályázók így új munkahelyenként összesen 2,5 millió Ft mértékű fajlagos támogatást igényelhetnek, amennyiben a beruházás pl. leghátrányosabb helyzetű kistérségben/településen valósul meg, valamint a fenti szempontoknak is megfelel. Ez az összeg az elmúlt évben 2,2 millió Ft, 2010-ben mindössze 1,4 millió Ft volt.

A résztvevők 54 százalék szerint, a tréningek nem javítottak a munkahelyi együttműködésen – számszerűsíti a kudarcot. Az adrenalin túrák –vadvízi evezés, bungee jumping- valamint a bizalomra épülő próbák bizonyultak a legkevésbé hasznosnak. Leghatásosabbnak a céges evészet-ivászat bizonyult – idézi a Daily Telegraph ás a Vodafon UK és YouGov vizsgálatát.

A brit cégek évente több millió fontot költenek csapatépítő tréningekre. A tanulmány alapján jobban tennék, ha inkább a munkahelyek légkörén javítanának.

TÖBB EZER ÁLLÁSLEHETŐSÉG A PROFESSION.HU-N, KATT IDE!

TÖBB EZER ÁLLÁSLEHETŐSÉG A PROFESSION.HU-N, KATT IDE!

A vezetők helyzete várhatóan nem változik tavalyhoz képest: ők továbbra is nyertesei a tavalyi adóváltoztatásoknak, de az ő bérük is az infláció alatti mértékben nőhet. A vállalatok nagy része figyelembe vette a kormányzati előírásokat a bérkompenzációra vonatkozóan – derült ki a Hay Group december végén és január elején készített felméréséből.

Azok a cégek, amelyeknél dolgoznak alacsony keresetűek, a béremelésre fordítható keret csaknem felét (46,1 százalékot) a kötelező béremelésre használják fel. A felmérésben részt vevő cégek 10 százaléka a teljes béremelési összeget az alacsonyabb keresetűekre fordítják. A vállalatok több mint harmada (36 százalék) azt állította, a kötelező béremelés által nem érintett munkakörökben kisebb lesz a béremelés. E vállalatoknál a vezetők bérének emelkedése jelentősen elmarad a korábbi években tapasztaltaktól.

Ez ronthatja a magyar vállalatok vonzerejét, ezért a mobilabb vezetők nagyobb fluktuációja kezdődhet meg.

A megnövekvő bérköltségeket a vállalatok egy része a juttatások csökkentésével ellensúlyozza. 2012 az első év, amikor a cafetéria terjedése komolyan megtorpan: a vállalatok 14 százaléka csökkenti az erre fordított keretösszeget. Idén csökken a munkavállalók juttatási csomagjának nettó értéke is. Az összes vállalat bruttó értéken átlagosan mindössze 1,4 százalékkal növeli a cafetéria összegét – miközben annak adóterhe 10 százalékkal nő.

Tavalyhoz hasonlóan idén is az várható, hogy az alacsonyabb munkakörökben dolgozók magasabb arányú emelésekben fognak részesülni, mint a vezetők. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy január elején a vállalatok kiemelkedően magas aránya még nem tudott döntést hozni a béremelésekről. A cégek harmada tehát úgy vágott bele az idei évbe, hogy nem látott tisztán a béremelések ügyében – derül ki a tanulmányból.

Az ILO-normákkal ellentétes, hogy a munkáltató nem felelős a munkaviszonnyal kapcsolatos kár esetén, ha „részéről nem volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa”.

A felmondási védelmet és a szülést követő szabadságot biztosító rendelkezések között nem szerepel, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a korábbi munkahelyre való visszatérést – ez is egy EU-irányelvvel (1010/18/EK) ellenkezik. A szabadság meghatározásakor, valamit a kiadásának a szabályozásánál az új Mt. nem biztosítja, hogy a dolgozó évenként négy naptári hétnyi időt (28 naptári napot) legalább szabadságon tölthessen (2003/88/EK irányelv).

A dolgozó érdeke sérülhet

Szintén irányelv (EU 91/533/EGK) sérül azáltal, hogy a törvény 46. paragrafusából hiányzik, hogy a munkáltató nem köteles tájékoztatni a dolgozót az irányadó munkahét hosszáról, valamint a kollektív szerződést kötő felekről. A 2003/88/EK irányelvnek nem felel meg, hogy a törvény – munkaidőkeret hiányában – engedi a munkaidőt úgynevezett „elszámolási időszakban” meghatározni. Ez a munkaidőkeretre vonatkozó rendelkezések kijátszását eredményezheti.

Az Mt. határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezései részben ellentétesek az EU 1999/70/EK irányelvével. Hiányzik ugyanis a törvény 192. paragrafusából az a szabály, mely szerint határozatlan idejűnek kell tekinteni a határozott időre szólóan megkötött munkaviszonyt, ha a munkaadónak valójában nem lenne erre oka, és a határozott munkaidejű szerződés miatt szándékosan sérti a munkavállaló jogait.

Csoportos leépítés

Csoportos létszámleépítés esetén hiányoznak a törvényi szabályok arra, hogy az elbocsátással érintett területre a munkáltatók nem vehetnek fel újabb munkaerőt. Az ILO szerint elsőbbséget kellene élvezniük a létszám bővítésénél azoknak a munkavállalóknak, akiket korábban csoportos létszámcsökkentéssel bocsátottak el.

A csoportos létszámleépítésnél az Mt. nem írja elő, hogy az üzemi tanácsoktól függetlenül a munkahelyen működő szakszervezettel is kötelező legyen konzultálnia a munkaadónak (98/59/EK irányelv).

A szakszervezetek jogai

Már 1949 óta életben van az az ILO-egyezmény, amelynek értelmében a szakszervezetek szabadon szervezkedhetnek a munkahelyeken. Az MSZOSZ közlése szerint ezzel (de egy 1971-es egyezménnyel is) ellentétes, hogy a szabadon szervezkedő és szervezetét szabadon, a munkáltatótól és az államtól függetlenül meghatározni jogosult szakszervezetek választott képviselői közül csak meghatározott számú tisztségviselő kaphat a törvény által munkajogi védelmet. A védelem hiánya egyezményellenes a munkajogi védelmet egyáltalán nem élvező választott munkavállaló képviselők (üzemi tanácsok tagjai) esetében is.

A magyar üzemi tanácsok munkájában a szakszervezetek közvetlenül nem vehetnek részt, így az ILO 87. és 98. számú egyezményei alapján járna nekik a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések esetén a tárgyalás joga. A nemzetközi szervezet szerint indokolt lenne a szakszervezetek számára is a törvényben biztosítani a döntések előtt a munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget, s a szakszervezetek előzetes véleményezési jogát.

Szintén ILO-egyezményt sért, hogy a fegyveres-, rendvédelmi és katasztrófavédelmi szervezeteknél a dolgozók csak korlátozottan szervezkedhetnek.

A 2002/14/EK irányelv rendelkezései sérülnek azáltal, hogy a törvény a szakszervezetek tájékoztatáshoz, véleményezéshez és konzultációhoz való jogát korlátozza – írja az MSZOSZ az elemzésben.

Miért jó a tömeges felsőoktatás?

Többféle magyarázata van annak, hogy miért akarnak a világon mindenhol egyre többen diplomát szerezni. A közgazdasági okok egyértelműek: a diplomások jóval magasabb fizetést kapnak, és a munkanélküliség réme sem fenyegeti őket oly mértékben, mint a középfokú végzettségűeket. A kisebbségi csoportok (például a nők) bekerülése a felsőoktatásba szintén nagyon nagy létszámnövekedést eredményezett. Egy másik elmélet szerint maga a képzés egy olyan „szolgáltatás”, amit fogyasztóként igénybe vesznek a jóléti államok polgárai – így tehát egy társadalom jólétét az is megmutathatja, hogy mennyien tanulnak. Ebből egyenesen következik a „középosztályosodás”: a középfokú végzettségű szülők azt szeretnék, hogy a gyerekük „többre vigye”, és szerezzen diplomát.

A magyar diplomások nagyon jó bérelőnyben vannak, világszerte csak a chileiek előznek meg minket. A diploma véd a munkanélküliségtől is: 2011-ben a munkanélküliek között csak 5 százaléknyi volt a főiskolát végzettek aránya, míg a szakképzetteké 13 százalék. Ám árnyalja a képet, hogy a diplomások elég nagy hányada végez olyan munkát, amelyhez valójában nem szükséges a felsőfokú végzettség. A szolgáltatói szektorban emelkedett meg nagyon az igény, valamint az állami intézményeknél fordul elő gyakran, hogy „beiskolázzák” a munkatársakat (általában a magasabb bér miatt). Polónyi szerint azonban ez nem biztos, hogy baj.

A tömegesedés megállíthatatlan

A világ egyre inkább arra halad, hogy minél több gyereket a felsőoktatásba próbálnak terelni, ám úgy, hogy utána munkát is adjanak nekik. A bolognai rendszer sajátossága az átjárhatóság, az alapszakok meghatározásánál például az szerepel, hogy ez egy olyan képzés, amely az európai munkaerőpiacon hasznosítható tudást ad – ez pedig eléggé tágan értelmezhető. A szakosodás, az elméleti ismeretek megtanulása majd a mesterképzés feladata lesz, az alapszakokon a diákok – ahogy a neve is mutatja – az alapokat sajátítják el, amelyre majd építkezni lehet.

Franciaországban nagyon sok nő taníttatása „kidobott pénz”, ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, hogy a munkaerőpiacon hogyan hasznosítják a tanultakat – ugyanis igen sokan nem is kezdenek el dolgozni, mert férjhez mennek, és a párjuk eltartja őket. Japánban létrehoztak egy olyan, kimondottan nőknek szóló felsőoktatási szakot, amely célzottan azok a nők végeznek el, akik tanulni akarnak, de dolgozni nem. Megszerzik az általános műveltséget, kezükben van egy diploma, majd ezzel férjhez mennek, és nem vállalnak állást.

Lehet rossz egy diploma?

Az I. világháború előtt iszonyú sokan jártak jogi képzésre, ezeknek az embereknek a nagy része soha nem lett jogász, csak családi nyomásra végezte el azt az iskolát, amelyet a társadalmi státuszához szükséges volt, és az apja, nagyapja is ezt tanulta. A kommunizmus időszakában a műszaki képzéseket erőltette az állam, ma a kormány a műszaki és a természettudományi diplomák megszerzésére ösztönözné a fiatalokat. Ezzel szemben mégis a gazdasági, társadalomtudományi szakok népszerűek.

Hogy mi számít divatszakmának, állandóan változik, ez valójában nem tervezhető. A diplomák minősége sem igazán mérhető, hiszen csak sok év múlva látható, hogy mire használhatja a tudását valaki. Polónyi szerint minőség mérése is kétséges: az egyes rangsorok más-más szempontok alapján állítják fel az egyetemek és a főiskolák toplistáit. Példaként említette a sanghaji rangsort, amely azt is vizsgálja, hogy az oktatók között hány Nobel-díjast tud felmutatni az intézmény.

Világszerte a közepesnél kicsit jobban álló országokban – például Magyarország is ilyen – mindenhol nő a felsőoktatásban tanulók száma – hívta fel a figyelmet Polónyi István. Ám fontos, hogy a jelentkezéseknél, a „bemenetnél” a gazdasági tényezők nem igazán hatnak, emiatt a szakember szerint nincs értelme annak, hogy az állam annak alapján határozza meg a keretszámokat, hogy a munkaerőpiacnak mire lenne szüksége.

Polónyi István elmondta: hibás az a megközelítés, hogy a keretszámokat rendezik át, ugyanis manapság – a Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai alapján – egy vegyész vagy egy biológus tud a legnehezebben elhelyezkedni. A keretszámok átrendezése, csökkentése másféle problémát is okozhat: a vidéki főiskolák és egyetemek egy-egy régió fiataljainak jelentenek tanulási lehetőséget, emiatt a keretszámok elosztása őket nagyon érzékenyen érintette. Az oktatáskutató szerint például egy szegény, ám tehetséges hajdúnánási gyerek családja nem engedheti majd meg magának, hogy a Pestre küldje tanulni a diákot.

Ami a munkaadónak is jó

A Tempus Közalapítvány kiírt egy pályázatot, amelyre felsőoktatási kurzusok jelentkezhettek. A Mit díjazna a munkáltató? pályázaton négy első helyezettet és egy különdíjast választottak ki. A kritériumrendszert a BME Management Szakkollégium hallgatói készítettek el, és vállalati HR-szakemberek segítségével. Kiderült: a munkaadók olyan frissdiplomásokkal szeretnének együtt dolgozni, akik jó szervezők, megfelelő kommunikációs készségekkel rendelkeznek, képesek a csapatmunkára, problémamegoldó-képességük átlagon felüli, emellett professzionalitás jellemzi őket. Az öt kurzus erre készíti fel a fiatalokat.

TÖBB EZER ÁLLÁSLEHETŐSÉG A PROFESSION.HU-N, KATT IDE!

Diáktüntetés Londonban (MTI)

Nagy-Britanniában 1998-ban vezették be a tandíjat. A hallgatóknak azonban utólag kell fizetniük, diplomájuk megszerzéséig nincs fizetési kötelezettségük, utána azonban törleszteniük kell. Észtországban is utólag kell visszafizetnie a diákoknak a tanulásuk költségeit. A diákok államilag garantált diákhitelt is felvehetnek, melynek törlesztését legkésőbb a tanulmányuk befejezése utáni 12. hónapban el kell kezdeniük.

Néhol van, néhol nincs

Szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt döntött úgy a német Alkotmánybíróság, hogy Németországban be lehet vezetni a tandíjat, ám minden tartomány saját maga dönthet arról, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel. Az általános tandíj a diákok és a társadalom ellenállása miatt „bukott el”. Összesen hét tartományban vezették be a tandíjat, ám azoknak a hallgatóknak, akik nem tudják az előírt időn belül elvégezni a képzést, szinte minden intézményben fizetniük kell, és a magániskolák, valamint egyes mesterképzések sem ingyenesek. Ritka az olyan állami egyetem, amely szemeszterenként 500 eurónál többe kerül – olvashatjuk a Deutsches Studentwerks honlapján.

Az osztrák fővárosban 2009 novemberében tüntettek a hallgatók, például blokád alá vonták a Bécsi Egyetemet. Tartottak az oktatás színvonalának a bolognai rendszer bevezetése miatti hanyatlásától, és a tandíj és a létszámkorlátozások eltörlését követelték. Ausztriában az állami felsőoktatási intézményekben minden EU-polgár ingyenesen tanulhat.

Több európai országban nem létezik tandíj. Néhány országban például akkor kötelezhetik tandíj fizetésére a hallgatókat, amennyiben túllépik az átlagos tanulmányi időt, vagy beiratkozási díjat kell fizetni, mint például Írországban (ami megközelítheti a 800-900 eurót is). Finnországban viszont úgynevezett „tagdíjat” fizetnek a diákok, ennek összege igen alacsony, gyakran a 100 eurót sem éri el.

Pezsgő kóstolóra gyülekezik a pesti polgár Budán, a Hubay Jenő Rendezvényteremben. „Pezsgő Világ – életérzés palackba zárva” – hirdeti a meghívó. Tízezer a beugró, ezért viszont annyit ihatunk, amennyi belénk fér. Persze pezsgőt kóstolni nem úgy kell, mint a bort. A szénsavval óvatosan kell bánni, különben szétpukkad a fejünk az első gyors kortyok után.

Az italsor impozáns: van itt Moët &Chandon, Taittinger (ejtsd: tattenzsé), Roederer, Antech Crémant de Limoux – összesen tíz tétel. Mind rozé (illetve pardon: rosé). A magyar pözsgőipart a Törley képviseli két Pinot Noir Roséval – róluk majd később. Harapnivalóról Csizmazia László, a Café 57 és a Porcellino Grasso séfje gondoskodik.

Sosem hátulról!

Pezsgőt kóstolni is csak szép sorban szabad, úgyhogy amikor nagy lendülettel nekiláttam volna egy gyönyörű palack spanyol nedűnek, a cég képviselője barátságosan a terem túlsó végébe mutat: „ott tessék kezdeni, a tattenzsénél!” Akkor irány a túlvég, egy pohár Taittinger Brut Prestige Rosé, hozzá fésű kagyló seviche friss gyömbérrel. Mivel pedig magyar ember éhgyomorra nem iszik (legfeljebb rövidet), két adag kagyló csusszan le a tattenzsé előtt. Picit sós, picit chilis, picit gyömbéres, a nyelvet pont úgy bizsergeti, mint maga az ital, amit… végre kitölt ez a kedves, öltönyös úr, az asztal mögött. Illat- és ízorgia, rengeteg vörös gyümölcs – némi cseresznye, málna – kiegyensúlyozott savak. A fő alkotóelem természetesen Pinot Noir, de van benne 30 percent Chardonnay is. Nem rossz, nekem speciel egy Dúzsi rozé jobban bejön, de hát ízlések és pofonok. Csak óvatosan merem megkérdezni, mennyibe kerül egy üveg? Nem drága – ebben a kategóriában tényleg nem – kábé 12 ezer forint egy palack. Egyike vagyok azon szerencsés magyaroknak, akik kóstolhatják: évi 340 millió palackból mindössze 35 ezer jön hozzánk, ebből egyet már ki is végeztünk.

Fésűs kagyló, gyömbér, chili és egy kis pezsgés

Moët &Chandon

Az este másik ászához lecsúszik még egy fésűs kagyló, aztán töltök. A Moët&Chandon-ban 50-60 százalék Pinot Noir, 20-30 százalék Pinot Meunier (ejtsd: mönyié) és a maradék Chardonnay. Szamóca, fűszer és bors, talán a Chardonnay érződik kicsit erőteljesebben. Határozottan édes, pedig nem az. Izgalmas, karakteres íz, kezd a fejembe szállni. Te jó isten, még van hátra hét fajta, hogy fogom én ezt bírni? Egyébként a Moët &Chandon márka ugyanannak a cégnek a tulajdona, amelyik a Louis Vuitton nevű táskát is készíti, vagy fordítva. Egy Louis Vuitton táskához képest egy palack Moët&Chandon maga a megtestesült spórolás: 12 ezerért hazavihető.

Élesztő, Élesztő!

Egy kis családi pincészet pözsgője is tud izgalmas lenni, ezt bátran kijelenthetem. Különösen, miután magamévá tettem egy pohár Boudaire-Gallois Brut Rosé-t. Nem adja könnyen magát, a hivatalos leírásban a piros ribizli és a málna ízjegyei dominálnak, de nekem az élesztő a hangsúlyos.Nem egyszerű darab, de le kell húzni még egy pohárral, hogy biztos legyek benne. Na jó, tényleg van benne ribizli is, málna is, eper is. Meg 20 százalék Pinot Meunier, amit egy 2008-as Brut Tradition-nal házasítanak. A parmezános csirkemell ananászkompóttal sokat dobott rajta!

Parmezán, csirkemell, háttérben pezsgő

Megvilágosodás és eperfagyi

Az Antech Crémant de Limux Emotion 2009-hez rózsaszín borjúsültet kapunk málnával, rózsalekvárral és creme fraiche-el (utóbbi egyszerűen friss tejszínt jelent, csak franciául jobban hangzik). Maga a pezsgő tavaszias, könnyed és – eperfagyi ízű. Igazi női ital, és nem is drága. Négyezer ötszázért bárki megveheti az asszonynak, és higgyék el, örülni fog neki! 66 százalék Chardonnay 20 százalék Chenin Blanc, 4 százalék Pinot Noir és 10 percent Mauzac (egy dél-francia szőlőfajta, amely kizárólag arrafelé terem, alig 3000 hektáron). Nagyjából ennél a tételnél kezdtem érezni: pezsgőzni teljesen más érzés, mint borozni. Hamarabb hat, és a fene tudja, mi lesz a vége. (A borozásnál mindig tudja az ember, mi lesz a vége.)

A magyarok pezsgője és a Deákné vászna

Kihagyom a Colesel Prosecco Pinot Rosé Brut 2008-ast, de csak azért, hogy legyen erőm a J&J Pinot Noir Roséhoz és a Törley pezsgőjéhez, a Francois President Pinot Noir Roséhoz. Előbbi tényleg szép, rozé színű, élénk savakkal és testességgel. Utóbbihoz előbb bekapom az ajánlott angolos hátszínt ropogós, vajas pálcikán, kikanalazom a málnás majonézt az aljáról (hogy a három szem pattogatott kukorica mit keresett benne, nem tudom, de nem ártott neki), és belekóstolok a magyar pezsgőipar remekébe. Kitűnő ital, egy magamfajta laikusnak semmivel sem tűnik gyengébbnek, mint francia kollégái. Na jó, mondjuk a Moët &Chandon jobb volt, de csak egy hajszállal. Romsics László, a Törley főborásza elmeséli, hogy először 2004-ben csináltak rozé pezsgőt, de akkor is csak azért, mert nem tudták, mi legyen a Pinot Noir-ral. Nem volt túl jó évjárat, sok volt az eső, kevés a nap, de azért le kellett szüretelni. A pezsgőt később találták ki – bejött. Ez már a harmadik évjárat ebből a fajtából. Három évig érlelték palackban, jót tett neki. A piros gyümölcsök mellett előjönnek az üde, citrusos jegyek. Lám, ezt is tudjuk. Pezsgőben sem vagyunk rosszabbak a címben említett asszony textiljénél. Sőt. Aki kóstolta már a Törley nyers pezsgőjét, tudja, miről beszélek.

>

A spanyolok is

Feladom, hazamegyek, lefekszem, nem bírok meginni még egy pohár pezsgőt! És mégis. Kolléganőm szerint a spanyol pezsgők nagyon jók, tavaly megivott… Mindegy is, mennyit, a lényeg, hogy jók, és itt van egy valódi spanyol pezsgő, próbáljuk meg. A Codorniu Pinot Noir Rosé a leírás szerint az ország első rozé Cava-ja, és teljes egészében Pinot-ból készült. Nem tudom, miért fontos, de éjszaka szüretelték, acéltartályokban erjesztették, majd a második erjesztést már palackban végezték. Tényleg nagyon finom, friss, üde és egyáltalán nem zavaróan édes. Különösen a hozzá fogyasztott vaníliás, erdei gyümölcsös tésztakosárkához képest. Meg ahhoz képest, hogy életemben nem ittam ennyi pezsgőt egyszerre.

A Hubay terem meredek lépcsőjén lefelé egyensúlyozva eszembe jut, amit egy korábbi pezsgőkóstolón mondott egy kedves hölgy (vagy úr – ki emlékszik már arra?), hogy tudniillik nem akkor kell pezsgőt inni, amikor ünnepelünk, hanem az az igazi ünnep, ha kibontunk egy üveg pezsgőt. Nagyon igaz. Egy üveg kis ünnep, tíz üveg egy egész ünnepségsorozat. Éljen és virágozzék! Proszit!

A Please Don't Tell New York-ban vár egy italra - Fotó: PDTNYC.com

Az első tíz helyezettből öt Londonban működik, de például Franciaország, Spanyolország, Dánia, Japán, Szingapúr, az Egyesült Arab Emírségek és Oroszország szintén bekerült a közé a 16 ország közé, amelyek a világ 50 legjobb bárjának listáján helyezéssel dicsekedhetnek. Sajnos magyar helyezettet nem találtunk...

A világ 100 legjobb szakembere segítségével készült el a lista, többek közt Salvatore Calabrese a Playboy Clubból, Dale DeGroff a King Cocktailtől, David Wondrich az Esquire-től és a jégből gyémántot faragó Hidetsugu Ueno vett részt a szavazáson.

Íme, a világ 50 legjobb bárja:
1. PDT, New York
2. Connaught, London
3. Artesian, London
4. Death & Co, New York
5. Milk & Honey, London
6. American Bar, a Savoyban, London
7. 69 Colebrooke Row, London
8. Drink, Boston
9. Harry’s New York Bar, Párizs
10. Black Pearl, Melbourne, Ausztrália
11. Pegu Club, New York
12. Dry Martini Bar, Barcelona
13. Eau De Vie, Sydney
14. Bramble, Edinburgh
15. Employees Only, New York
16. La Capilla Bar, Mexikó
17. Merchant Hotel, Belfast
18. Nightjar, London
19. Smuggler’s Cove, San Francisco
20. Buddha Bar, Párizs
21. Skyview Bar, Dubai
22. The Varnish, Los Angeles
23. Tippling Club, Szingapúr
24. Milk & Honey, New York
25. 878 Bar, Buenos Aires
26. Der Raum, Melbourne
27. Callooh Callay, London
28. Clover Club, New York
29. Door74, Amsterdam
30. Tommy’s, San Francisco
31. Floridita, Havana
32. City Space, Moszkva
33. Matterhorn, Wellington, Új-Zéland
34. High Five Bar, Tokió
35. Le Lion, Hamburg
36. LAB, London
37. Boadas, Barcelona
38. Dutch Kills, New York
39. Worship St Whistling Shop, London
40. BarAgricole, San Francisco
41. Papa Doble, Montpellier
42. Quo Vadis, London
43. Lounge Bohemia, London
44. Mayahuel, New York
45. Mutis, Barcelona
46. Ruby, Koppenhága
47. Rules, London
48. Hemingway Bar, Párizs
49. Zuma, Dubai
50. Star Bar, Tokió

A somelier munka közben - Fotó: www.hotelchatter.com

Az ötcsillagos luxusszálló a libanoni Sadek Zeineddine-t bízta meg a különleges feladattal, hogy a Shisha teraszon kalauzolja a vendégeket a bongnak is nevezett füstölgés élvezete során. (A terasz egyébként nincs messze a gyaloghídtól, amely átvezet a pénzügyi központ épületébe.) A vendégeket ő köszönti érkezéskor, és egy menüt ad át különféle vízipipa-ízesítésekkel, amelyek kinek-kinek a saját ízléséhez, illetve az általa kiválasztott ételekhez és italokhoz illik. Sőt, akár egyedi aromát is elkészítenek, amelyet később is kérhet a kedves vendég, ha visszatér.

Azért, ha kedvet kaptunk is, ne feledkezzünk meg arról, hogy a vízipipa is káros az egészségre, bár arról megoszlik a vélemény, hogy a cigarettázáshoz képest ártalmasabb vagy éppen kevésbé. Próbaképpen december 11-én szerettünk volna gyorsan szobát foglalni, de a felkínált 1850.02 dirham (azaz 111 672 forintos) és 2450 dirham (147 981 forint) per éjszaka árakon még gondolkozunk (két főre értendő)...

A Hír24 megkérdezte Telihay Gergely aranyművest, mennyire jó ötlet színarany cipőfűzőt készíteni, pláne vásárolni: „Azt tudni kell, hogy az arany csodálatos anyag – jelentette ki –, például egyetlen gramm arany 2 ezer méter, azaz két kilométer hosszúra nyújtható, az aranyfüst vastagsága pedig a milliméter tízezred része.” Épp ezért lehetségesnek tartja a különlegesen vékony szálak speciális összeszövését, hiszen hasonló technikával arany nyaklánc is készül.

A fűzők napi viselését viszont már nem ajánlaná, hiszen ez a nemesfém, ilyen tisztaságban rendkívül gyorsan kopik és megtörhet. Hiszen már a 22 karátos arany – amit például a Közel-Keleten viselnek előszeretettel – is rendkívül puha, könnyen deformálódik. „Gondoljunk csak arra a filmekből jól ismert szokásra, amikor a pénz aranytartalmát úgy állapították meg, hogy ráharaptak” – emlékeztet.

A 6,57 millió dollárért eladott gyémánt 32,8 karátos, színe magyarázataként a Christie's képviselője elmondta, hogy a gyémánt szénatomjai nitrogént kötöttek meg, ettől alakult ki a tökéletesnek mondható sárga árnyalat.

Az árverésen több tucatnyi ékszert és drágakövet kínáltak megvételre, a második legdrágább tétel a Graff társaság 3,89 millió dollárért elkelt gyémántja volt. Az ovális drágakő 25,74 karátot nyom. Magas áron, 2,71 millió dollárért kelt el egy körte alakú kék gyémánt is. Kétmillió dollár feletti árat adtak egy 1940-ben készült Cartier platinagyűrűért, hasonló összegért, 2,08 millió dollárért talált új gazdára egy körte alakú piros gyémánt.

A temetkezési törvény szerint mindenkit megillet a jog, hogy végakarata szerint temessék el, amennyiben kívánsága nem ütközik jogszabályba és a pénztárcája is elég mély az akár extra igények megfizetéséhez.

Kérhetjük, hogy egy árnyas fa tövében, az erdő mélyén pihenjünk meg, vagy mesterséges korallzátonyként a tenger mélyén nyugodjunk. Hamvaink egy része az űrbe kilőve keringjen a Föld körül az idők végezetéig, vagy akár sárkányrepülőről, repülőről vagy hőlégballonról szórják szét hamvainkat. Ha mindez nem elég, akár porainkat bakelitlemezbe préselve (ma már inkább DVD-korongra másolva!) még a síron túlról is szólhatunk néhány szót a búcsúszertartáson a résztvevőkhöz.

Mennyibe kerül?

Persze az extra kívánságok nem olcsók. Ha például Föld körüli pályára kilövés a végső cél, akkor csaknem egymillió-kétszázezer forintot kell összegyűjteni. Holdra lövés kétmillió-nyolcszázötvenezer forintos ártól érhető el. A Tejút elhagyása a legdrágább, összesen hárommillió-háromszázötvenezer forintba kerül – tájékoztatta az fn24-et Gőcze Edit, a Lélekhajó Temetkezés szakértője.

Az árak meglehetősen magasak, de ha figyelembe vesszük, hogy az űrutazásokat az amerikai Space Services Incorporate szervezi, nem is tűnik drága végmulatságnak. Megtudtuk, postai úton kerül ki a hamvak egy része az űrközpontba. A legközelebbi utazás a TBD nevű űrhajón lehetséges, utána 2013-ban a Luna02, majd 2014-ben a Voyager űrhajó szállítja a hamvakat. Már tíz alkalommal indult hasonló misszió, utoljára idén májusban. Önköltségen egyébként ki is lehet utazni a támaszponthoz, ha végig szeretnénk nézni a kilövést, amely USA-ban már nagyon népszerű búcsúztatónak számít.

Várólista

Idén már az utolsó űrhajón is elfogytak a helyek, legközelebb 2012 második negyedévében lehet felszállni, de a helyek korlátozottsága miatt több hónapos várakozási idővel kell számolni. A hamvak űrbe juttatása gyakorlatilag nem egy valódi temetés, hiszen csak néhány gramm kel útra, a többit valamilyen más módon kell elhelyezni.

Különösnek, morbidnak tűnhet az ötlet, de még minket is meglepett, mekkora az érdeklődés az űrutazások és a kegyeleti ékszerek iránt – mondta Gőcze Edit. Véleménye szerint az induló ár nem is mondható különösebben drágának, amit azzal indokolt, hogy egy teljesen átlagos koporsós temetés is négy-hatszázezer forint körül mozog Budapesten.

Fotó: H. Szabó Sándor/MTI

A Föld biokapacitása jelenleg 12 milliárd globál-hektár, ami hétmilliárdos népességgel számolva 1,8 gha/fõ. Az emberiség jelen igényeihez azonban fejenként átlagosan 2,7 gha-ra van szükség, összesen 18 milliárd globál-hektárra. Igen, pontosan másfél Föld kellene, hogy mai életszínvonalunkat tartani tudjuk. Mivel más bolygók meghódítása ma még elképzelhetetlen, a különbözetet egyedül a természet tartalékaiból vehetjük el: erdõt irtunk, öntözünk, és tétlenül nézzük, hogy a harmadik világban százmilliók éheznek, szomjaznak, az erõforrások hiánya járványokat szül és háborúkat szít.

Ma már hitelbõl élünk

Bár mi, magyarok sok szempontból joggal panaszkodunk hanyatló életszínvonalunk miatt, de "ökológiailag" inkább meg kellene húzni magunkat. Természeti körülményeinknek köszönhetõen Magyarország biokapacitása ugyan jobb, mint a világátlag, a magyarok ökolábnyoma azonban 3 gha/fõ. Ha tehát a mi életkörülményeinket kivetítjük a világra, 21 milliárd globál-hektárra, vagyis csaknem 1,75 Földre lenne szükségünk a fenntartható élethez. Megfordítva: a mi színvonalunkon a természet 4,2 milliárd ember életét tudná hosszú távon biztosítani. Európa 730,9 millió lakosának 4,7 gha/fõ az ökológiai lábnyoma, míg a kontinens biokapacitása 2,9 gha/fõ. Vagyis ha mind a hétmilliárd ember Európa irigyelt életszínvonalán élne, ennek fenntartásához csaknem három, a Földdel azonos bolygóra lenne szükségünk.

Afrika átlagát tekintve a biokapacitás 1,5, míg az ökológiai lábnyom 1,4 gha/fõ. Az Egyesült Arab Emirátusok lakóinak a világon a legnagyobb, 10,7 gha/fõ az ökolábnyomuk, míg biokapacitásuk csupán 0,8. A másik véglet Kelet-Timor 1,2 gha/fõs biokapacitással és 0,4 gha/fõs ökolábnyommal. A természetre rótt terheket nemcsak országokra, hanem egyénekre is meg lehet határozni: ide kattintva ön is kiszámolhatja saját, „személyes” ökolábnyomát.

Hétmilliárd ember akkor élhetne fenntartható módon, ha ökológiai lábnyomuk nem haladná meg a Föld 1,8 gha/fõs biokapacitását. Mint Hondurasban, ahol az ökológiai lábnyom 1,9 globál-hektár fejenként. Tudni kell ugyanakkor, hogy bár az afrikai és ázsiai régióban nagyon sok országnak 1,8 gha/fõ körüli a lábnyoma - például Algéria, Csád, Egyiptom, Guinea, Szudán, Örményország, Azerbajdzsán, Mianmar -, de a saját biokapacitásukat még így is túlléphetik. És ez nem feltétlenül jelenti, hogy pazarolnak, hanem azok a területek egyszerûen terméketlenebbek, sokan küzdenek szegénységgel. Az ökológiai lábnyomnak tehát nem egyszerûen kicsinek kell lennie, hanem olyan méretûnek, hogy ne aknázza ki a Földet, ugyanakkor biztosítsa a jól-létet. Ami nem egyenlõ a jóléttel - fogalmaz Nagy Gréta.

A túllövés napja

A GFN minden évben meghatározza az ökológiai túllövés napját, azt a virtuális dátumot, amikor az emberiség ökológiai lábnyoma meghaladja a rendelkezésre álló biokapacitás méretét. Ettõl a naptól kezdve tehát már nem a Föld azon hozamaiból élünk, amelyet fenntartható módon képes biztosítani az adott évben, hanem ettõl kezdve elõre költekezünk. 2011-ben ez az állapot szeptember 27-én kezdõdött. Az emberi faj gyarapodásából és igényeinek növekedésébõl kiindulva logikusnak tûnik, hogy a túllövés idõpontja évrõl-évre mind elõrébb vándorol a naptárban.

Forrás: MTI/EPA

Nagy Gréta szerint a tendencia valóban ez, de sok múlik a részleteken, a képletet ugyanis az aktuális kereslet és kínálat viszonya határozza meg. Elõbbi például a világválság miatt globális szinten visszaesett, míg utóbbit egyes területekre lebontva mondjuk a kiemelkedõen magas, vagy alacsony termésátlagok árnyalhatnak. Tény azonban, hogy az utóbbi tíz évben egyre korábban és korábban haladtuk meg a Föld eltartóképességét. A számítások szerint egyébként 1987. volt az utolsó év, amikor a túllövés napja december 31-ére esett, vagyis nem szorultunk a természet nyújtotta hitelre – teszi hozzá a szakértõ. A gondolatmenetet folytatva természetesen felmerül, hogy egyszer eljutunk-e a január 1-jei dátumhoz. Elméletben eljuthatunk, a gyakorlatban nem. Ez ugyanis az emberiség végnapját, a Föld pusztulását, a világvégét jelentené. Azt, hogy a természeti erõforrások egyetlen napra sem állnak rendelkezésre, magyarul teljes egészében „elfogytak”.

Ha minden ország csak a saját természeti adottságaiból gazdálkodhatna, akkor Európa idén augusztus 11-én, az USA május 27-én, az Egyesült Arab Emirátusok január 28-án, Magyarország pedig szeptember 25-én érte el a túllövést. Vannak természetesen olyan országok is, ahol az egy év alatt megújulni képes természeti erõforrásokat nem használják ki. Ilyen szempontból Kelet-Timornak például háromszoros, Angolának és Finnországnak kétszeres, míg Kongónak 13 szoros tartalékai vannak. Természetesen itt is szem elõtt kell tartani az adott ország természeti adottságait, illetve az emberek jól-léti szintjét.