Amíg a panziókban, üdülőházakban, közösségi szálláshelyeken, kempingekben komoly visszaesés volt a forgalomban, addig a szállodáknak összességében sikerült javítaniuk. Ez lényegében a négycsillagos hoteleket jelentette, ahol mind a belföldiek, mind a külföldiek száma és az itt töltött idő is több volt, mint korábban.
A minőségi kikapcsolódásra láthatóan van kereslet, amit alátámaszt az is, hogy a legjobban a wellness-szállodák teljesítettek. A vendégforgalom visszaesése kilenc turisztikai régióból ötöt érintett, leginkább a Dél-Dunántúlt és a Balatont.

Menedzsment kérdése is

A fenti trendeket erősítette meg Ágoston Anikó, az Accent Hotel Management Kft. disztribúciós vezetője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy némi konszolidáció figyelhető meg a szállodapiacon abban a tekintetben, hogy egyre több tulajdonos bízza az üzemeltetést szakemberekre. Az ország különböző területein 10 négy- és ötcsillagos szállodát, illetve a balatoni Club Aliga Üdülőközpontot üzemeltető cég szállodaportfóliója 2011-ben közel megduplázódott.
A portfólió így jó rálátást biztosít a hazai turisztikai trendekre. A szakember elmondása szerint a mostoha balatoni időjárás miatt egyedül a Club Aliga esetében nem sikerült hozni a terveket, de a régebb óta menedzselt szállodáikban mindenhol javulást értek el.

Érdemes a módosabb vendégek felé nyitni

Nem feltétlenül kell félni a magasabbra pozicionálástól, állítja a szakember. Erre példa, hogy a  szállodalánc egy évvel ezelőtt (az üzemeltetés átvétele után) ötcsillagos szállodává alakította át az Andrássy Rezidenciát, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen az így megszerzett új vendégkör jóval nagyobb költési hajlandósága mind az átlagárban, mind az egyéb, elsősorban wellnessbevételekben megmutatkozik. Ez a szálloda például az újrapozícionált szolgáltatásoknak köszönhetően a korábbinál  sokkal jobb forgalmat tudhat maga mögött.

A beutaztatásban még mindig a német forgalom a meghatározó

Számos nagy európai küldőországnál (pl. Ausztria, Egyesült Királyság, Svédország, Spanyolország) nőtt tavaly a hazai vendégéjszakák száma. A német vendégek száma és az itt töltött idő a központi statisztika szerint mérséklődik, de volumenében még így is a legmeghatározóbb.
A hazai idegenforgalom még mindig Budapest-központú: a vendégek több mint fele összesen 6,3 millió vendégéjszakát töltött a fővárosban, ami több mint 2010-ben. Ennek megfelelően a fővárosi házak jó eredményt tudhatnak maguk mögött.

Országos kép

Az utóbbit támasztja alá az is, hogy az Accent Hotel Management alá tartozó két budapesti szálloda az elmúlt évben az átlagárat és foglaltságot egyaránt képes volt jelentős mértékben növelni, sőt ezek együttese olyan REVPAR emelkedést (egy kiadható szobára jutó szobaárbevétel) eredményezett, amely jóval meghaladja a Magyar Hotel Monitor által a budapesti négycsillagos kategóriában jelzett szerény növekedést – hangsúlyozta Ágoston Anikó.

Nyugat-magyarországi szállodáik továbbra is erősen támaszkodnak az osztrák és német piacra, míg a hazai gyógyvizek iránt az orosz piac  mutat érdeklődést. Persze a környező országokra is érdemes koncentrálni. A mórahalmi Colosseumban a szerbek jelentik a belföldi után a legfontosabb piacot, a tokaji bor miatt nemzetközi érdeklődésre számot tartó Andrássy Rezidenciában pedig minden hatodik vendég külföldi, legtöbben a szomszédos Szlovákiából érkeznek.

Az idei év tartogathat meglepetéseket

Az általános gazdasági helyzet, az üzemanyagárak emelkedése és a Széchenyi pihenőkártya jelenleg bizonytalan piaci elfogadottsága miatt a belföldi kereslet szűkülésére lehet számítani. Némi jó hírt jelenthet a hosszú hétvégék száma, amelyből idén nyolc is akad, és talán arra is lehet számítani, hogy a magas euróárfolyam miatt többen inkább itthon pihennek majd a külföldi utazás helyett.

A szakember ugyanakkor arra is figyelmeztet, minden bizonnyal lesz egy olyan réteg is, amely erősen lecsökkenti, - vagy kénytelen kihúzni - a 2012-es családi költségvetésből a wellnesshétvégékre, nyaralásra szánt keretet. Az eddigiek alapján ráadásul az üdülési csekk és SZÉP kártya közötti váltás nem éppen gyors és zökkenőmentes: a szállodák úgy érzik, mind a kibocsátó bankok, mind a munkáltatók lassan reagáltak. A felhasználók és az elfogadók számára hiába praktikusabb fizetőeszköz a kártya, a munkáltatókat még visszatartja az ezzel járó pluszadminisztráció és költség.

Érdemes-e a gyenge forintra játszani?

A külföldi érdeklődést csak átmenetileg növelheti a forint gyengülése, emelte ki Ágoston Anikó. Arra lehet számítani, hogy rövid fellendülés után lecserélődhet a vendégkör és inkább az alacsonyabb szabadon elkölthető jövedelemmel rendelkező réteget vonzzák az alacsony árak. Véleménye szerint előnyösebb lehet nem követni az árfolyamváltozást, hanem euróban fixálni az árakat. Ezt persze csak azok a szállodák tehetik meg, amelyeknél a belföldi piac elhanyagolható.

Ebben a helyzetben érdemes a belföldi vendégkör lojalitását növelő eszközök bevezetésével és a külföldre irányuló fokozottabb marketingtevékenységgel próbálkozni. Fontos, hogy a szállodák különböző programokkal és különleges ajánlatokkal rendelkezzenek, amelyek nemcsak a vendégek elégedettségét növelik, de pluszbevételt is termelnek.

Az FN24.hu most megpróbálja végigvenni a következményeket. Ebből sajnos az derül ki, hogy bár nagyon kellemetlen volt, ahogyan a nemzeti légitársaságba, mint feneketlen teknőbe önteni kellett a közpénzt, de a következő hónapokban még az is kiderülhet, hogy ez volt az olcsóbb megoldás.

Részmegoldás nincs

Kezdjük a következmények számbavételét a Malév-utasokkal. A felháborodás részben jogos: minek biztatta a cég és közvetve az állam jegyvásárlásra a magyarokat, ha aztán nem szállította el őket. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy részmegoldás nincsen. Mert ha egy légitársaság elkezd kifelé arról suttogni, hogy "óvatosan a jegyvásárlással", másnap meghalt. Mindenki előre kéri a pénzét, a repterek, a kerozinszállító, a gépeket lízingelő cég, jegyet pedig senki nem vesz. Végül is a pozitív propaganda ellenére is nagyjából ez történt, de ne legyenek illúzióink, ha nem ez történt volna, az is csak napokat-heteket jelentett volna. Állami támogatás nélkül nem volt életképes a modell, és az uniós elmarasztalás kategorikusan megtiltotta a további állami transzfereket.

Utasok kártalanítása

Az utasok kártalanításának több szintje van, de a legpechesebbek hosszú pereskedésre vagy legalábbis hosszú felszámolásra kénytelenek berendezkedni. Akinek a csődre is kiterjedő utasbiztosítása volt, az a biztosítójától kaphat pénzt. Egy sebtiben összehozott kormányrendelet szerint, akiknek a menetjegye a Malév csődjének napjára, azaz február 3-ra, vagy az azt követő három napra szólt, azaz akik legkésőbb február 6-ig elutaztak volna, illetve azok, akik már elutaztak, és a visszaútra február 29-éig érvényes menetjegyük van, állami garanciában bízhatnak, és az igényeket március 31-ig benyújthatják. Amúgy egy magántársaságnál a vevők is beállnak követelésükkel a sorba, amelyet majd a felszámolás végén vagy kielégítenek, vagy sem. A helyzet jelen esetben annyiban azért összetettebb, hogy állami cégek nem szoktak tönkremenni. Ez adhat némi reményt a sok százezer jegyvásárlónak, de azért biztosra még nem lehet menni.

Nemzeti légitársaság

Mielőtt a turisztikai, adó- és egyéb következményekre rátérnénk, fontos kérdés, mennyire reális az, hogy hamarosan feláll egy új nemzeti légitársaság. A kormány eddig is ezen dolgozott. A különböző partnerekkel, legyen az kínai vagy éppen európai soha nem a Malév megmentése szerepelt a napirenden, hanem a Malév menedzselt bedöntése és egy új társaság létrehozása. Jelen pillanatban a tárgyalások megrekedtek, gyakorlatilag nincsen napirenden semmilyen ígéretes kezdeményezés senkivel. A fapados piacra nem érdemes új céggel bemenni, ott nagy tapasztalattal bíró, hatékony piaci szereplők dolgoznak, velük nehéz lenne versenyezni.

Fotó: Kummer János

A nemzeti tőke összefogásával életre lehelt légitársaságnak azonban lehet realitása. Jó példa erre az olasz Alitalia esete, ahol az egykori olasz légitársaság a Malévhoz hasonló bizottsági eljárás után felszámolás alá került, majd a korábbi géppark és járatmennyiség 50-60 százalékát felélesztette egy új, olasz nagyvállalkozók összefogásával létrehozott Alitalia. Amikor a Malév stratégiailag kiemelt státuszt kapott, akkor voltaképpen az Alitalia-modell fele valósult meg, vagyis a légitársaság államilag kontrollált csődeljárására nyílt esély, ám sajnos jelenleg nincsen életképes terv egy új magyar légitársaság létrehozására.

Járatok

A légiközlekedésben jártas szakemberek tudták, hogy a Malév csődbe megy, nem véletlen, hogy már a leállás napján sorban érkeztek a bejelentések, hogy melyik cég, milyen új járatokat indít Budapestről. A piac remélhetőleg betölti hamar az űrt, igaz, a Malév egyelőre biztosan hiányozni fog. Kényelmes időpontokban, adott városok legjobb reptereire repültek a Malév gépei, sok-sok olyan európai fővárosba is, ahová nem feltétlenül lép majd be piaci alapon más társaság.

A fapados cégek bővítik kínálatukat, az árak nem rosszak, de a szokásos fapados zárójelekkel. A héten egyszer-kétszer mennek csak a gépek, a nap legelején vagy a legvégén, és bizony az, amit adott nagyvárosnak vagy fővárosnak hirdetnek, nem ritkán egy a fővárostól 80-100 kilométerre elhelyezkedő reptér. Fiataloknak, turistáknak nem rossz, üzletembereknek, folyton utazóknak már kevésbé vállalható kényelmetlenségek.

Egyenleg

A Malév költségvetésre gyakorolt hatását soha, senki nem tudta pontosan számszerűsíteni. Annyi az áttételes hatás, hogy ez nem is könnyű, de igazán erős kísérlet sem készült, vagy legalábbis nem vált publikussá. Az első napok tapasztalatai alapján a szállodák is sok veszteséget szenvedtek el, hiszen a hirtelen támadt zavarban sokan nem jutottak el Budapestre. Később ez a hatás már nem fog fájni, de ha a fél világgal olcsó és gyors összeköttetést jelentő Malév kiesik, akkor biztosan csökkenhet Budapest turisztikai vonzereje. Ha már át kell szállni, ha már csak rosszabb napszakban lehet jönni, sok olyan turista kieshet, aki nem kifejezetten Budapestre készült, csak leült az internet elé és keresett egy minden szempontból jó hétvégi utazási célpontot.

A Malévhoz kapcsolódó adóbevétel is visszatérő érv volt az állami szerepvállalás mellett. Az adóbevétel valóban ki fog esni, de várhatóan csak részben folyik be máshonnan. Mert ha egy egykori Malév-alkalmazottat átvesz például a Ryanair, akkor a közterheket ugyanúgy megfizetik, mint eddig a Malév. Igen ám, de az biztos, hogy az utasforgalmat részben olyan társaságok fogják átvenni, amelyek nem (vagy nem olyan mértékben) növelik magyar létszámukat, mint amennyi állás megszűnik a Malév kiesésével. Ráadásul a Malév szinte fapados, de mindenképpen nyomott árakkal dolgozott, amely árképzés nagyban meghatározta, hogy a versenytársak mennyire „szállhatnak el” a budapesti jegyáraikkal. Sajnos, jó eséllyel drágulhat a repülés az új helyzetben.

A Kopint-Tárki Zrt. mindenesetre úgy számol, hogy azzal a dupla hatással, hogy kiesnek a külföldiek magyar cégtől vett jegyei (csökken a magyar export), és a belföldieknek is külföldről kell jegyeket venni (nő az import) összesen 108 milliárd forintos külkereskedelmi egyenlegromlás következhet be.

És a nagy tételek

A Malév csődje még két komoly hatást von magával. A Budapest Airport privatizációjához kapcsolódott egy olyan hitelezői szerződés, amelyet a német Hochtief vezette konzorcium kötött a hitelező bankokkal. Ebben a magyar állam azt garantálta, hogy amennyiben az állam hibájából ellehetetlenül a budapesti reptér helyzete, akkor az állam az időközben végrehajtott beruházások figyelembevételével is visszavásárolja a Budapest Airportot. Ez döbbenetes összeg lenne, ugyanakkor a jogászok szerint nehéz lenne az államon ezt a pontot érvényesíteni. Hiszen aligha nevezhető ellehetetlenülésnek az a helyzet, amikor a reptér 40 százalékát adó légitársaság kiesik, ha eközben más társaságok pedig pótolják a forgalmat.

A másik kemény dió, az orosz állami fejlesztési bank, a VEB kezelése. A Malévot legnagyobb mértékben finanszírozó bank mintegy 100 millió eurója után fut. Valójában a magyar állam joggal mondhatja, hogy mindent megtett azért, hogy a Malév minél tovább működjön, de a bizottsággal nem lehet szembe menni. Ez így korrekt, de azt is mindenki tudja, hogy amennyiben egy orosz állami szereplő úgy érzi, hogy sérelem érte a magyar állam részéről, könnyen a nagypolitika színterére emelheti az elszámolási vitát.

A végtörlesztés kapcsán visszafizetett ingatlanhitelek átlagos összege fix végtörlesztési árfolyamon 5,5 millió forint volt, ami a felügyelet szerint jelzi, hogy kifejezetten alacsony összegű - 2-3 millió forintos - hiteleket is tömegesen végtörlesztettek. A bankoknál, takarékszövetkezeteknél és a pénzügyi vállalkozásoknál összességében a teljes devizahitel-állomány mintegy 19 százalékát fizették vissza. Szerződésszám szerint a legtöbb hitelt a kereskedelmi bankoknál végtörlesztették.

Az ügyfelek 74 százaléka nem vett igénybe forinthitelt a devizatartozás végtörlesztéséhez. A pénzügyi szolgáltatók január végéig 36 980 darab hitelkiváltó forinthitelt folyósítottak e célra, összesen 206,8 milliárd forint összegben. A pénzügyi szervezetek az összes folyósított hitelkiváltó forinthitelből mintegy 87 milliárd forintot saját addigi adósaiknak, mintegy 120 milliárd forintot pedig más szolgáltatók ügyfeleinek folyósítottak.

December és január mindig kritikus

Az elmúlt két hónapban rendkívüli mértékben megnőtt a közzétett felszámolások és végelszámolások száma. 2012 januárjában 1951 céggel szemben indítottak felszámolási eljárást a cégbíróságok, ez 44 százalékkal több, mint egy évvel korábban, és 41 százalékkal meghaladja az eddigi januári rekordot is, amit a válság első hullámában, 2009-ben regisztráltak. Újabb emelkedő trend kialakulását jelzi, hogy a korábbi időszak viszonylagos nyugalma dacára már decemberben is 49 százalékos növekedés volt tapasztalható.

A szakemberek már akkor is jelezték, hogy a NAV intézkedései miatt kényszer-végelszámolás alá került cégek felhalmozott adósságainak felszínre kerülésével komoly felszámolási hullám várható az idei évre. „Január és december az adó- és egyéb jogszabályok változása miatt mindig kritikus hónap. A múlt év adatai és a mögöttük álló folyamatok azonban most egy egész évre kiható, minden eddiginél nagyobb felszámolási hullámot vetítenek előre” – véli az adatok láttán Tóth Tamás, az Opten ügyvezető igazgatója.

Nem statisztikai hiba

Feltételezését alátámasztják a végelszámolási adatok is: itt még gyorsabb ütemű az emelkedés, mint a felszámolásoknál. 2012 első hónapjában 1994 végelszámolás megindítását tették közzé, ez 71 százalékos növekedés az egy évvel korábbi értékhez képest. Itt is igaz, hogy a romló tendencia már decemberben megkezdődött, akkor 78 százalékkal több végelszámolás indult meg, mint 2010 decemberében. „A két adat együttesen sajnos azt mutatja, hogy a cégvilágban a romló tendencia nem „statisztikai hiba”. A gazdaságnak növekedésre és tisztulásra van szüksége, amihez igen sok változásnak kell végbemennie” – mondja az Opten igazgatója.

Az igazgató szerint ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a végelszámolások tavaly év elején indult száguldása mögött leginkább a cégbíróságok által elrendelt kényszer-végelszámolások állnak. „Az kétségkívül jó hír, hogy a NAV és a cégbíróságok kiszűrik a rendszerből a nem működő cégeket, hiszen ez egyfajta tisztulási folyamatként értelmezhető. Annak azonban nem kell örülni, hogy ilyen mértékben kell megtisztítani a cégvilágot, illetve hogy a tisztulás közben ilyen sok adósságot hátrahagyó cég kerül felszínre” – világít rá egy évek óta halmozódó problémára Tóth Tamás.

Utolsó "ügyeskedési roham"?

A képet némiképp árnyalja, hogy mindkét mögöttünk álló hónapban rekordmagasságba szökött az új cégek alapítása is. Decemberben 7242, januárban 7166 új cégbejegyzést tett közzé a cégbíróság, ez azonban feltehetőleg annak tulajdonítható be, hogy most szigorították és drágították a cégbejegyzést. A sok új alapítás tehát részben „előrehozott beruházásként” értelmezhető, részben pedig az az oka, hogy megszűnt az egyórás cégalapítás lehetősége, ami gyakorlatilag kizárta, hogy a cégbíróságok érvényesíteni tudják a cégvezetéstől eltiltott személyekkel szembeni szankciókat.

Nem zárható tehát ki annak lehetősége, hogy egy utolsó nagy roham indult az ügyeskedők részéről annak érdekében, hogy akár több cég alapításával tovább űzhessék játékukat, miszerint egy adósságot hátrahagyó céget bedöntenek, majd egy „szűz” vállalkozásban ugyanezt viszik végbe.

„Tény, hogy a fizetésképtelenségi eljárások és a cégalapítások ilyetén együttmozgása nem a véletlen műve. A piaci környezet nem magyarázza a felaprózódott, kényszervállalkozókkal terhelt magyar cégállomány további növekedését. A forint erősödése kedvező tendenciákat vetít előre, de éppen az exportdinamika ellen hat, a belső kereslet növekedésére pedig még biztosan várni kell” – véli Tóth Tamás.

Fotó: Kummer János

A többi EU-s országban is támogatja az állam

A Rogán-féle bejelentésre a Főpolgármesteri Hivatal később közleményben reagált. Ebben azt hangsúlyozták, hogy a Malév állami támogatása az EU-s szabályokkal összeegyeztethetetlen volt. De a BKV helyzete teljesen más, nem privatizált cég, mint a Malév, hanem száz százalékig önkormányzati tulajdonú, ezért más a megítélése.  A hivatal még azt is hozzátette a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pedig csak akkor kifogásolja az állami támogatást, ha az többszöri, kismértékű és nem áttekinthető módon történik.

Az FN24 által megkérdezett szakértő szerint is teljesen jogos a BKV állami támogatása. Más EU-s országokban is támogatja az állam a közösségi közlekedést - mondta megkeresésünkre Pogátsa Zoltán közgazdász. Ez azt is jelenti, hogy véleménye szerint a BKV-nál nem állhat elő hasonló helyzet, mint a Malévnál, nem kifogásolhatja az EU budapesti közlekedési cég állami támogatását, és nem utasíthat annak visszafizetésére.

Idevág, hogy a BKV helyzetértékeléséről szóló jelentésben is az áll: nincs olyan európai főváros, és az EU jogszabályai szerint nem is lehet, ahol a városi tömegközlekedést az állam nagy arányban ne finanszírozná, vagy a város számára ne biztosítana jelentős forrásteremtési lehetőséget.

A rendkívüli támogatások jelenthetnek gondot?

Rogán Antal később kiegészítette, amit reggel mondott. Az MTI-hez eljuttatott közleményében ezt írta: egyetért azzal, hogy a Malév és a BKV helyzete önmagában nem vethető össze. A tömegközlekedési szolgáltatások piaca nem versenypiac, a közvetlen állami finanszírozás nem esik a versenykorlátozás tilalma alá - fogalmazott. Az állam normatív alapon, fogyasztói árkiegészítés és veszteségfinanszírozás formájában is adhat támogatást a BKV-nak, ezen a jogcímen támogatta a közlekedési céget 140 milliárd forinttal az elmúlt két évben is - tette hozzá.

A problémát Rogán szerint az egyszeri, rendkívüli támogatások jelenthetik, s bár ezek sem jelentenek visszafizetési kötelezettséget, a rendszertelen finanszírozás viszont gondot okozhat a BKV-t illető uniós fejlesztési támogatások elszámolásánál. A politikus közölte: ezért szükséges "világos" alapra helyezni a cég finanszírozását, így az új közszolgáltatási szerződés megkötésének továbbra is fontos eleme lesz az állami támogatás, a Fővárosi Önkormányzatnak azonban növelnie kell saját részesedését a BKV működési finanszírozásában.

Fotó: Neményi Márton

Mit mond az IMF és az EU?

Megkérdeztük az IMF magyar képviselőjét, Iryna Ivaschenkot, és az Európai Bizottság magyar képviseletét szintén, hogy számíthatunk-e a Malévhoz hasonló elbírálásra a BKV támogatásával kapcsolatban, de választ még nem kaptunk. Amint megérkezik, közöljük.

Annyit lehet még tudni, hogy egy korábbi alkalommal Ivascsenko azt nyilatkozta a Napi Gazdaságnak, hogy a tömegközlekedési vállalatok jelentős és növekvő pénzügyi terhet jelentenek a költségvetésnek. Átalakításukkal növelhető a hatékonyságuk és csökkenthetők a pénzügyi terhek, ezért a hatékonyság növelését javasolja az IMF a magyar kormánynak.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a testület ülése után beszámolt arról, hogy az arányos egykulcsos adórendszer hatására a reálbérek is emelkedtek, és a nettó is átlagosan 9 százalékkal – miközben a gazdaság 1,4 százalékkal bővült. Az eltartott gyermek nélküli családoknál a reálkereset 0,7, a nettó pedig 4,6 százalékkal emelkedett 2011 első három negyedévében – mondta a miniszter. A három vagy többgyermekeseknél pedig a reálkereset 18,7, a nettó pedig 28 százalékkal nőtt.

Természetesen ezek az átlagos adatok. A miniszter hozzátette azonban, hogy ebben benne vannak a magas keresetűek, de az a 200-300 ezer ember is, akiknek vélt vagy valós veszteséget okozott az egykulcsos adó. Matolcsy újra kijelentette: nem lesz senki, aki rosszul jár.

Két lépcsős kompenzációt hoztak létre, amelyre 130 milliárd forintot előirányoztak a költségvetésbe. Az első lépcső már ismert: 3 százalékig az állam kompenzál, a másik viszont azoknak a munkavállalóknak nyújt segítséget, akiknek a munkáltatója nem volt képes a bért emelni.

Rolek Ferenc (munkaadói oldal, MGYOSZ) hozzátette, hogy a kompenzáció eléggé bonyolult rendszerű lesz, amely még több adminisztrációt jelent majd a cégeknek, és még azt sem látják, hogy a gyakorlatban ez hogy fog kinézni. Azt ígérte, hogy a márciusi-áprilisi bérekben már látszani fog a kompenzáció. Szerinte sok dolgozó olyan mértékű kompenzációt fog kapni, amelynek hatására nemcsak a nettóértékét megtartja a bér, hanem még emelkedni is fog.

Palkovics Imre (munkavállalói oldal, MOSZ) szerint kezelni kellett valahogy, hogy ne legyenek olyan emberek, akiknek az adórendszer miatt csökken a nettó bére. A szakszervezetek együttműködését kérte, hogy elkerüljék a kompenzációval való visszaéléseket. Hogy például ne tehesse meg egyetlen munkaadó sem azt, hogy a teljesítménybéres dolgozóinál felemeli a normát is, nem csak a bért. A szakszervezeti vezető szerint az egykulcsos adó akár a foglalkoztatás bővülését is okozhatja.

Teljes listás nyilvántartás

A rendszer tavaly októberétől változott, ekkortól a lakossági hitelszerződések tekintetében már nem csak a problémás eseteket tartják nyilván: teljes listás hiteladós nyilvántartásként működik a KHR, amelyre – a változás indoklásaként elhangzott érvek szerint - az átláthatóbb és kockázatmentesebb hitelezés miatt volt szükség. A piaci szereplők várakozásai szerint a rendszernek köszönhetően csökkenhetnek a portfoliószintű kockázatok, ami hosszabb távon alacsonyabb kamatokat, adott esetben kedvezőbb ajánlatokat eredményezhet majd – mondták el érdeklődésünkre a Raiffeisen Banknál.

A KHR-ben kizárólag az ügyféladatok törvényben rögzített köre szerepelhet, melyet csak meghatározott célokra, elsősorban a hitelképesség megállapításához használhatnak fel a pénzügyi szolgáltatók. A törvényben szereplő paramétereket  minden esetben rögzítik, de vannak olyanok, amelyek csak a hitel felvevőjének előzetes hozzájárulásával válik elérhetővé és lekérdezhetővé a pénzügyi szolgáltatók számára. Vannak továbbá olyanok is, amelyeket bizonyos események bekövetkezése után az adatszolgáltató köteles a rendszerbe átadni és hozzáférhetővé tenni.

Amit biztos rögzítenek…

Minden hitelszerződés megkötésekor bekerülnek a KHR-be
- a szerződő azonosító adatai, például név, lakcím, születési hely és idő,
- az érintett szerződésbeli szerepe: adós vagy adóstárs,
- a szerződés azonosítására szolgáló adatok, például a szerződés típusa, azonosítója, lejárata, összege,
- a hiteltörlesztés adatai: havonta fennálló tőketartozás összege, pénzneme, az esetleges előtörlesztés ténye, dátuma és összege.

…ahol vannak feltételek…

Az ügyfél előzetes hozzájárulása alapján férhet csak  a KHR-ben szereplő adatokhoz más a rendszerhez csatlakozott intézmény hitelkérelem estén a felvett hitel adatait illetően, továbbá
- a havonta fennálló tőketartozások összegét és pénznemét,
- ezek teljesítésének tényét, idejét,
- esetleges előtörlesztéseinek tényét, dátumát,
- az előtörlesztés összegét illetően.

Az adatok lekérdezhetőségéhez adott hozzájárulás ugyanakkor bármikor módosítható, visszavonható, amikor pedig a pénzügyi szervezet adatot ad át a KHR-nek, erről az átadást követő 5 napon belül írásban vagy külön kérésre e-mailben tájékoztatást kell küldenie az adósnak.

Egy hitelszerződés szerződésszerű megszűnésekor annak adatait törlik a KHR-ből, írásban azonban kérhető, hogy ezt követően még 5 évig a rendszerben maradjanak a paraméterek (ez a kérelem is bármikor visszavonható).

…s, ahol kötelező

A KHR-be kötelezően át kell adniuk és hozzáférhetővé kell tenniük az adatokat a pénzügyi szolgáltatóknak,
- hitelmulasztásnál akkor, ha a tartozás összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában érvényes mindenkori legkisebb összegű havi minimálbért, és e minimálbér-összeget meghaladó késedelem folyamatosan, több mint 90 napig fennáll. E határidő lejárata előtt 30 nappal a pénzintézetek kötelesek figyelmeztetni az adósokat. Ha pedig mégis át kell adnia a szolgáltatónak az adós adatát a KHR-nek, arról 5 napon belül értesítést kell küldenie az érintettnek. Az adatokat 10 évig tárolják, ha a mulasztást az adós rendezi, ennek időpontjától számított egy év múlva törlik a paramétereket a rendszerből.
- Csalás miatt elutasított hitelkérelem vagy szerződés, illetve bankkártyával történő visszaélés esetén szintén kötelező az adatok átadása a KHR-be. Ide tartozik, ha valaki hamis adatot ad meg, vagy ilyen okirat használata miatt elítélték, esetlegesen jogosulatlanul használt bankkártyát, illetve fizetési eszközhöz kapcsolódó adathalászatot hajtott végre, továbbá, ha bankkártyával való visszaélés miatt elítéltek.

A rendszerbe így bevitt adatokról az előzőkhöz hasonlóan 5 napon belül tájékoztatni kell az érintettet, ám ekkor a rögzített paraméterek 5 évig maradnak a KHR-ben, előbbi törlésre nincs mód.

Azt, hogy a rendszerben valakinek milyen adatai szerepelnek, azokat mely intézmény, esetlegesen intézmények adták át, s kik, mikor, milyen jogcímen tekintették meg bárki (akár kötelező, akár önkéntes adatszolgáltatásról volt szó), bármikor ellenőrizheti: a tájékoztatás megadása bármely KHR-hez csatlakozott hitelezőtől költségtérítés és egyéb díj felszámolása nélkül kérhető.

Visszaküldted a levelet?

Az adós-nyilvántartási rendszerrel összefüggő változások miatt az év elején minden olyan hiteles levelet kapott bankjától, akinek még élő hitelszerződése van. Ebben adatai ellenőrzésére kérték, amelyre 15 napja volt. Azoknak sincs okuk azonban aggodalomra, akik ezt elmulasztották, mert a paraméterek módosítása bármikor kérhető. Jogi kifogásokkal a KHR-t üzemeltető céghez, a BISZ-hez vagy az adatszolgáltató pénzügyi intézményhez lehet fordulni. Ha ez nem járt eredménnyel az illetékes bíróság segítsége kérhető.

Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával
további információk a témában: www.mindennapipenzugyeink.hu,
www.facebook.com/mindennapipenzugyeink

2012: A sorsfordító év címmel szervezett a Világgazdaság évindító konferenciát csütörtökön. A felszólaló gazdasági szakemberek számos kritikát fogalmaztak meg a kormány eddigi gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Egyetértettek abban, hogy Magyarországnak mihamarabb meg kell egyeznie az IMF-EU-EKB trióval, hogy helyre álljon a bizalom irántunk. Hasonlóan vélekedtek arról is, hogy ez csak a kiinduló lépés lehet, számos területet kell rendezni ahhoz, hogy talpra álljon az ország. Szokatlan javaslatokat is hallhattunk, például az államadósság "eltüntetésére".

A gazdaságpolitikánk megbukott

Egy gazdaságpolitikai célt sem sikerült elérni a GKI igazgatója, Vértes András szerint. Az államadósság nem csökkent. a gazdaság nem növekedett (kivéve a mezőgazdaságot, a jó időjárás miatt, s az előző gyenge évekhez viszonyítva), annak ellenére sem, hogy a költségvetés pluszban volt. A foglalkoztatás nem javult, a tőke nem bejött, hanem kiment (legalábbis az első 3 negyedévi adatok szerint), amire már régen nem volt példa.

Az adóterhelés nem csökkent, hanem nőtt (GDP arányosan magasabb, mint 2010-ben volt). Óriási mértékben romlott Magyarország versenyképessége, és a kkv-k helyzete is. Minden téren tapasztaljuk a bizalomvesztést. Pontosan az ellenkezője valósult meg annak, amit akartak - fogalmazott címszavakban.

Kicsit más oldalról közelítette ezt a kérdést Felcsuti Péter a Raiffeisen Bank volt vezérigazgatója: ő azt mondta, gazdaságpolitikánk azért rossz, mert nem hiszik el a piacok, hogy jó. S egy olyan országnál, amely erősen ki van téve a külső változásoknak, nem megengedhető az, hogy a piacok ne bízzanak bennünk - tette hozzá.

Hová tart Orbán Viktor?

Orbán Viktor azt mondta elmegy a falig. De van-e fal? - tette fel a kérdést Vértes. Vagy csak szakadék? Szerinte ez utóbbi. S ha a miniszterelnök oda tart, akkor onnan igen nehéz lesz visszafordulnia - jegyezte meg. De talán még nem késő. Viszont arra számítani kell, hogy ha meg is állapodnak az IMF-EU-EKB hármassal, a piacoknak akkor is jócskán kell idő ahhoz, hogy újra bízzanak Magyarországban - nyomatékosították többen is.

Magyarország eddig nem valódi, hanem látszat lépéseket tett a gazdasági mutatói rendbe hozására (például a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a válságadók, stb.). De a valódi lépések már nem halaszthatóak. A kormánynak azt kell tennie, amire eddig azt mondta, hogy nem fogja tenni. Ezért 2012 a megszorítás és ebből következően a recesszió éve lesz - előlegezte meg Vértes. A GKI szerint az idén 1,5 százalékkal is visszaeshet a GDP, a belső kereslet 2,5 százalékkal csökkenhet, a beruházásoknál pedig 45 százalékos zuhanás is lehet. 2012-ben.

Kiszámíthatóság - amit mindenki vár

Vértes hangsúlyozta, hogy ma már tettek kellenek. A pénzvilág, és az EU-vezetők is azt várják, hogy végre megmutassuk, készen állunk a konszolidációra. Ehhez pedig garantálni kell az MNB függetlenségét, vissza kell adni az Alkotmánybíróság jogkörét, az adópolitika szabadságát, a Költségvetési Tanács korábbi működési kereteit. Ezen kívül nagyon fontos lenne, hogy lassuljon a rohamtempóra felpörgetett törvénykezés, és az új törvényjavaslatok beadása előtt ne hagyják ki az egyeztetést a gazdasági élet szereplőivel - emelték ki többen is.

Vértes szerint nem az a baj, hogy nehéz lépések következnek. Ezt megérti a tőke. De csak akkor, ha kiszámítható pályát vázolnak fel, ha ezek alapján lehet tervezni. E nélkül viszont nincs bizalom - jegyezte meg.

Államadósság - így is megszabadulhatnánk tőle

Az államadósság-csökkentés kérdése többféle formában is felbukkant az előadásokban. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa (volt igazgatója), Inotai András például azt mondta, hogy még a kifejezetten fejlett országokban is csak évi maximum 1,5 százalékot lehet úgy lefaragni, hogy közben ne fojtsák meg a gazdaságot. Vagyis minimum 20 év kell ahhoz, hogy a kívánt mértékű csökkenést elérjük.

Már csak az a kérdés, hogy van-e erre 20 évünk, s van-e ilyen időtávra kellő politikai konszenzus és következetesség, valamint tűrőképesség a lakosságnál és a pénzügyi piacoknál - tette hozzá. Majd rögtön a választ is megadta: nincs. Gazdasági növekedésre pedig egyelőre nem lehet számítani. Megoldási javaslata (amit ő maga bélyegzett eretneknek): az európai államadósságok egy részét inflálják el, a teher másik részét pedig tegyék egy következő generáció vállára.

Volt egy másik nem szokványos ötlet is az államadósság kezelésére. Az MGYOSZ elnökségi tagja, a Videoton vezérigazgatója Lakatos Péter azt mondta, ő az uniós pályázati pénzeket használná fel erre a célra. Szerinte egyszerűen csökkenteni kellene annyival az államadósságot, amennyi pályázati támogatás járna az EU-tól.

Vállalati hitelezés - több garancia kell

Az, hogy kimászunk-e a gödörből, vagy sem, nagyban a vállalkozásokon is fog múlni. Nekik pedig nemcsak szlogenek szintjén lenne szükségük segítségre, például hitelre, hogy tovább tudjanak lépni. A baj az, hogy a sok bedőlt hitel, a bankadó, végtörlesztés miatt kivérzett bankok nagyon kockázatkerülőek lettek, s csak az igazán hitelképes vállalkozásokkal állnak szóba.

A Magyar Nemzeti Bank igazgatója, Nagy Márton szerint ezen úgy lehetne segíteni, ha az állami garanciavállaláson erősítenének. Azt is hozzátette, Magyarországon most is elég jó (14 százalékos) az államilag garantált vállalati hitelek aránya, de ezzel együtt is jelentősen visszaesett ez a szegmens.

Nyertesen a válságból?

A vállalkozások, vállalatok jövőjével kapcsolatban a Deloitte Zrt. elnök-vezérigazgatója, Gion Gábor arra hívta fel a figyelmet, milyen fontos, hogy a külső körülmények megváltozására aktívan reagáljanak a cégek, és ne csak várják a kedvező változást. Győztesen is ki lehet kerülni a válságból, ha a vállalkozás kényszerből ugyan, de átgondolja a működését, a piacait, s stratégiáit és az innovációra is gondol.

Méghozzá nem termékinnovációra, hanem üzleti innovációra. A jó termék előállítása alapelvárás lesz - tette hozzá. Aki "csak" ilyet nem tud csinálni, az tönkremegy. Azon fog múlni a fennmaradás és a növekedés, hogy milyen kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak, s hogy azok mennyire találkoznak a vásárlók elvárásaival - foglalta össze.

Versenyképességnövelés kicsit másképp

Inotai András arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a szokásos versenyképességi tényezőkre (ár, minőség, árfolyam) kellene koncentrálni, hanem ennél tovább kell lépni, mert ezt már túlhaladta a világ. Ma már egy ország versenyképességénél szempont az is, hogy milyen az intézményei működésének minősége, hogy mennyire összetartó a társadalom, van-e jövőképe, stb.

A VOSZ főtitkára, Dávid Ferenc a vállalkozások jövőjével kapcsolatban azt emelte ki, hogy nem diktátum formájában kellene meghatározni a minmálbért, hanem újrakezdeni a párbeszédet az érdekképviselettekl (amit a kormány rekesztett be). S mint az már 2006-2008-ban megtörtént, pár évre előre meg kellene állapodni a bérekről, hogy tervezni tudjanak a vállalkozások.

A beadványból kiderült, az idén még mindig csak 27 éves alapító nem veti meg az élet örömeit. Magángéppel utazgat, és fizetése is 500 ezer dollár, amely lényegesen magasabb, mint a konkurens vezetők jellemző keresete. Larry Page és Sergey Brin a Google-nél harmad ennyit fizetnek ki maguknak. (Ezen a gyakorlaton éppen jövőre a kibocsátás után változtatni akar Zuckerberg és 2013-tól 1 dolláros fizetésért fog dolgozni, követve a Steve Jobs hagyományát.)


Az alapvetően pénzügyi irat érdekes fejezete Zuckerberg manifesztuma is. A The Hacker Way szerint, bár a hacker a többség számára negatív jelentésű, Zuckerberg szerint valójában olyan ember, akik idealista és csak jobbá teszi a világot. A hacker szerint semmi sem befejezett, minden javításra szorul. Még akkor is, ha valaki azt állítja lehetetlen.

„Az elvégzett munka a tökéletesnél is jobb!” – áll a fiatal milliárdos irodáinak falán. A gyakorlati megközelítés mindennél fontosabb. Bepillantást enged a cég életébe, amelyben fontos szerepet kap a saját projektek támogatása, amelyeket minden hónapban megszavaztatnak. Ennek eredményeként született a Timeline is.

Sőt, a nem programozói munkakörben dolgozókat is elküldik egy „kiképzőtáborba” (Bootcamp), ahol megtanulják értelmezni a kódokat és fejlesztői eszközöket, hogy ne váljon ketté a vállalat gyakorlati és elméleti emberekre.

A kibocsátás sok részlete továbbra sem ismert, ám a jelenleg 75-100 milliárd dollár közé taksált cég értékéhez képest az 5 milliárd dolláros részvénykibocsátás egyáltalán nem jelentős. Amennyiben pedig az értékelés helyesnek bizonyul Mark Zuckerberg az eddiginél is gazdagabb emberré válhat, hiszen a részvények majdnem 28,4 százalékát magánál tartaná, amivel közel 30 milliárd dollárosra nőne személyes vagyona.

„Lehet, hogy valaki élelmiszerutalványt kap és mondjuk a foga fáj a gyerekének, és fogorvoshoz szeretne menni vele. Ezt nem tudja megtenni, de ha van egy fórum, egy utalványtőzsde, ahol el tudja cserélni az élelmiszerutalványát, például fogorvosi utalványra, … akkor biztos, hogy szívesen bemegy erre a tőzsdére” – mondta Szauter Tamás.

Az internetes utalványtőzsdét bárki elérheti, ha regisztrál. Az ügyfél ettől kezdve bármilyen utalványt felajánlhat, bármilyen utalványt kérhet. A tőzsdézők az ügyleteket bonyolító cég valamelyikében hozzájuthatnak a csereutalványhoz. Húsz kilométeren belül mindenki talál ilyen irodát – mondta Szauter Tamás.

Az igazgató szerint az utalványok egyelőre a névérték közelében forognak. Ha például valaki felajánlott ötezer forintnyi papírt, nagyjából négyezer-kilencszáz forintnyi más utalványt kaphat érte. Az biztos, hogy névérték feletti csere nem lesz, mert annak adózási következményei lennének a magánszemélyre nézve, másrészt üzleti vállalkozásról van szó, és a tőzsdének is finanszíroznia kell magát. A résztvevők nem ismerik meg egymás adatait, azt csak a tőzsde működtetője tudja, hogy ki kivel kereskedik.

Szautner Tamás elmondta, az első két hétben néhány millió forintos forgalmat bonyolított a kísérleti időszakát élő tőzsde, az ügyfelek jellemzően élelmiszerutalványt cseréltek máshol beváltható élelmiszerutalványra. A tőzsde szervezői az Erzsébet-utalvány februári megjelenése után a mostaninál lényegesen nagyobb forgalomra számítanak – tette hozzá az igazgató.

Vannak nyitott pontok

Természetesen a megállapodás még így sem teljesen lefutott, még mindig el lehet bukni, ha a felek nem akarják engedni a másik oldalnak a tisztességesen kommunikálható végkifejletet, vagyis az emelt fővel távozás lehetőségét a tárgyalóasztaltól. Az unióval elsősorban a rövidebb távú, jogi kérdésekben kell megegyezni, az IMF felé pedig a magyar gazdaság hosszabb távú egyensúlyát, fenntarthatóságát kell majd bizonyítani.

Az emelt fő megtartása pedig még akkor is lehetséges, ha szinte minden fontos intézkedést zárójelbe kell tenni, ha sokszor majd kifejezetten hátraarcot kell vezényelni, ha akár százszázalékos is lesz a megfelelés az uniós kéréseknek. Hiszen töretlen elkötelezettségű hívek bőven vannak a miniszterelnök mögött, és a tárgyalásokra tűzött kérdések – bármennyire is fontosak – kevéssé ütik meg a hazai közbeszéd ingerküszöbét.

Remélhetőleg ezért a felelős posztokon mindenki úgy fog gondolkodni, hogy az államcsőd elkerülése fontosabb, mint az adatvédelmi biztossal, a jegybankkal, a bírók nyugdíjaztatásával, esetleg az egykulcsos adóval kapcsolatos pontok. Mert persze fontosabbak, de a politikában az arcvesztés elkerülésének, a nemzeti szuverenitás bizonyításának vágya felülírhatja a racionalitást.

Mindenképpen csúnya idők jönnek

Ha mégsem lesz megállapodás, csúnya idők jönnek, ezt már sokan végigmodellezték, ellehetetlenülő finanszírozási képességgel, elapadó forrásokkal, égbe szökő forintárfolyammal. Ami talán kevésbé van benne a köztudatban, hogy bármennyire is a megállapodás az egyetlen járható út, valójában a sikeres megállapodás után is csúnya idők jönnek. Nagyon fontos a megnyugvás, stabilabb lesz az árfolyam, eladható lesz a magyar állampapír, a kamatfelár is biztosan csökken. Csakhogy…

A közép-, illetve hosszabb távú fenntarthatósághoz még sok fájdalmas intézkedés kellhet. Hiszen ha nem pusztán időt szeretnénk nyerni egy újabb krízishez, hanem valóban el szeretnénk kerülni az államcsődöt, akkor csökkenteni kell a hiányt és az államadósság növekedését.

Ma még ördögi a spirál

Számoljunk csak egy kicsit! Jelenleg a magyar államkötvények hozama a forintban kibocsátott kötvények esetén 9 százalék felett van. Ha 4-5 százalék az infláció, akkor egyszerűsített matekkal 4-5 százalékos reálkamatot kell fizetni a forintadósság után. Ez kétféle módon jöhet ki, költségvetési szufficittel, vagyis többlettel, illetve GDP-növekedéssel. 2012-re a mértékadó elemzők 0 és mínusz 0,5 százalék közötti növekedéssel és 2,5 százalékos hiánnyal számolnak. Vagyis a forintadósság minden számtan szerint továbbra is nő a magyar gazdaság összteljesítményéhez képest.

Ott van persze a devizaadósság is, amely ugyan az ismert kockázati felárak miatt szintén csak nagyon komoly gazdasági növekedés mellett maradna egyensúlyban, ám itt a képletet az árfolyamváltozás is befolyásolja. Ahogyan 2011-ben az adósság tényleges törlesztése mellett is nőtt a GDP-hez viszonyított mérték, úgy a fordított irány is elképzelhető. Vagyis, amennyiben egy esetleges megállapodás után a forint 260-270-es szintre emelkedne az euró ellenében, úgy a devizaadósság még akkor is csökkenne GDP-arányosan, ha a nominális euróban kifejezett összeg amúgy nőne.

És a többi bajunk

Az államadósság azonban csak egy aspektus a magyar gazdaságban, hasonlóképpen fontos, hogy növelhető-e a magyar munkaerőpiaci aktivitás, elindítható/befejezhető-e a Széll Kálmán Tervben belengetett szerkezeti reform, kialakítható-e valamilyen fenntarthatónak tűnő államháztartási pálya.
Sajnos nagy problémát jelent egy csomó egyedi balhé kezelése is. Csak felsorolásképpen, a devizahitelek nagy állománya még kezelést igényel a lakosság, az önkormányzatok és a bankrendszer szempontjából is. A közlekedés minden szinten rogyadozik, legyen szó a BKV-ról, a MÁV-ról vagy a legaktuálisabban a Malévról. És vajon sikerül-e valamilyen előrelépést, illetve finanszírozhatóságot elérni a minden szempontból kilátástalan egészségügyben, oktatásügyben?

És végül az ezerszer hangsúlyozott bizalom, illetve kiszámíthatóság. Ha lesz hitel, akkor szerzünk az országnak egy kis bizalmat. Pénzt nem feltétlenül, hiszen nem akarjuk felhasználni az IMF-forrásokat, továbbra is a piacról szeretnénk finanszírozni magunkat. Az egész hajcihő, az IMF-hitel esetleges készenléti díja, vagyis az az összeg, amit a rendelkezésre tartásért fizetünk, arra kell, hogy bizalmat vásároljunk. Nem lesz olcsó vétel, de biztosan megéri. Ugyanakkor azt senki nem gondolhatja reálisan, hogy az elmúlt időszak olykor igazságos, olykor eltúlzott politikai balhéja nem hagyott nyomott a megítélésünkön.
Egyezzünk meg gyorsan! Aztán kezdődhet az igazi munka! Sajnos, nagyrészt elölről.

A GFI értéke az eltelt két évben negyedévről negyedévre a gazdasági fejlődés hullámzását mutatta. 2010 második negyedévétől év végéig romlott a magyar gazdaság konjunkturális helyzete, majd 2011 év elejétől kissé javult ugyan, de a második negyedévi megtorpanás után a negyedik negyedévben ismét erőteljesen zuhant. Ez egyértelműen jelzi, hogy csökkent a magyar gazdasági és pénzügyi helyzet iránti nemzetközi (és hazai) bizalom.
A 2011. IV. negyedévi csökkenést a vállalkozások pesszimizmusa és a monetáris és fiskális folyamatok kedvezőtlen folyamatai alapozták meg.

Magas marad az alapkamat

A magyar gazdaság monetáris és fiskális helyzetét tükröző mutatók változása –0,29. Ez a csökkenés a megelőző negyedévben is hasonló (-0,24) nagyságrendű volt, és változatlanul a magyar monetáris és fiskális politika további nehéz helyzetét jelzi. 2012 első hónapjaiban várhatóan komoly nehézségekkel küzd majd a magyarországi pénzügyi szektor, kiemelkedően magas marad az alapkamat és a magyar fizetőeszköz árfolyama igen hektikus lesz továbbra is .

A készpénz és az azonnal készpénzként használható betétek állománya 2012. utolsó negyedévében is folyamatosan nőtt. Emelkedő adósságszolgálatunk teljesítését az áru- és szolgáltatásdeviza exportja egyre kevésbé tudja ellensúlyozni. A tervezett áfabefizetések (a II. negyedévet leszámítva) az év folyamán alig teljesültek, a IV. negyedévi lényegében stagnáló helyzet a következő hónapokra is várható lassulást jelez.

Tovább romlik a háztartások pénzügyi helyzete

A háztartások anyagi helyzet az elmúlt másfél évben folyamatosan egyre rosszabb, 2011. utolsó negyedévében is –0,1 a részindex csökkenése. Lassan ugyan, de egyértelműen romlik a vagyoni helyzet, a reálkereset az év második-harmadik negyedévében mért enyhe stagnálás, majd visszaesés után év végén is csak kissé javult. Meghatározó mértékben magas a fiatalok munkanélkülisége: a 2010. évi folyamatos növekedés és a 2011-es első háromnegyedévi lényegi stagnálás után újra kissé emelkedik.

Gondban a cégek is – exportban a remény

A vállalkozói szféra gazdálkodásának negyedéves indexei erőteljes hullámzást mutatnak, változása 2011. negyedik negyedévében –0,59. Ez megerősíti a Policy Agenda KKV bizalmi indexe során mért állapotot. A megelőző harmadik negyedévi kis javulást, rövid optimizmust most megint a jövőre vonatkozó pesszimizmus uralja. Az exportpiaci konjunktúra kedvező várakozásai mellett még az ipari termelés változatlan szintű fennmaradását lehet elfogadhatónak ítélni. Viszont a közvetlen tőkebefektetések visszaesése és a vállalati hitelállomány csökkenő szintje újra a vállalkozások erőteljes, visszaesését jelzik 2012 elejére.

Az index alakulása megerősíti a felmérést készítők korábbi makrogazdasági prognózisát, mely szerint 2012-ben a magyar GDP mintegy 2 százalékkal csökkenhet. Ennek oka, hogy a hazai és külső kereslet nagymértékben visszaesik, a gazdaság élénkítése (feltehetően az IMF-EU hitel eredményeként) csak a harmadik-negyedik negyedévtől hozhat pozitív változást a gazdasági teljesítményekben.