A tálibok földjén jártunk – riportsorozat Afganisztánból, 3.

Buddha-szobrok: a megsemmisült történelem

Egyike voltak a világ legősibb és legmagasabb szobrainak, ma már csak hűlt helyét találjuk a felbecsülhetetlen értékű történelmi emlékeknek. A havas hegycsúcsok által körülvett ősi kegyhely atmoszférája mégis magával ragadó.

A tálibok 2001-ben a világ megdöbbenésétől kísérve dinamittal és tankokkal megsemmisítették a homokkőbe vájt Buddha-szobrokat. Arra hivatkoztak, hogy az alkotások ellenkeznek az iszlám tanításaival, és nincs helyük egy olyan államban, amely a Korán alapelveire épül.

A misztikus helyen járva a maradványok megőrzésén dolgozó helyi munkások kopácsolására leszek figyelmes. Kiderül, hogy egyikük szemtanúja volt a nyolc éve történt eseményeknek. Döbbenetes, ahogyan a világ végignézte az ország legősibb emlékeinek megsemmisítését egy olyan radikális muszlim vezető parancsára, aki a helyiek ellenállása miatt a környező falvakból kért segítséget a terv kivitelezésére – emlékszik vissza a fiatalember.

A Buddha-szobrok maradványai kiaknázatlan turisztikai potenciált jelentenek (fotó: Fogas Krisztina) Képgaléria!

A tálibok rettegett vezetője, a félszemű Mullah Omar száz embert kért, hogy a szobrok kivájása után helyezzék el a robbanószereket. A drasztikus terv végrehajtásában azonban még a Bamyan városában élő helyi tálibok sem kívántak részt venni, pedig Mullah Omar a lakosság lemészárlásával fenyegetőzött arra az esetre, ha valaki megtagadja a munkát. A szobrok felrobbantását többször is megkísérelték, sikertelenül. Végül a környező falvakból érkező megfélemlített férfiak és al-Kaida-szimpatizánsok egy csecsen lőszerszakértő segítségével 2001 március közepén mindkét Buddha-szobrot a levegőbe repítették.

A tervek szerint a két szobor egyikét újjáépítenék (fotó: Fogas Krisztina)

A monumentális építmények a világ legnagyobb álló Buddha-szobrai voltak, amelyek feltehetően a 2-4. században készültek. Az ősi alkotások túlélték Dzsingisz Kán pusztítását és több évszázad háborúját, dacolva a természet elemeivel.

Ma már mindenki számára világos, hogy az értelmetlen pusztítást nem lehet csupán a vallási meggyőződéssel magyarázni. A főleg hazara nemzetiségű afgánok által lakott vidék amúgy is a tálibok etnikai tisztogatásának célpontja volt. A hazarák nem buddhisták, de tisztelték és kedvelték lakóhelyük lenyűgöző ősi szobrait. A Buddhák felrobbantásával a tálibok a lakosságot akarták megtörni és erejüket demonstrálni a világ felé hatalmuk utolsó évében. (Afganisztán nagy részét 1996-ban vonta ellenőrzése alá a radikális iszlám elveket hirdető tálib rezsim. A kegyetlen időszaknak az amerikaiak vetettek véget, akik a 2001. szeptember 11-ét követő merényletek után háborút indítottak az al-Kaida fellegvárának tartott ország ellen.)

A lenyűgöző hely jelenleg a külvilágtól teljesen elszigetelt (fotó: Fogas Krisztina)

Az UNESCO vezérigazgatója „a kultúra elleni merényletnek” nevezte a robbantást. Az afgán nép és az egész emberiség öröksége volt, a pusztítás visszafordíthatatlan. A nemzetközi szervezetek pedig kompromisszumos megoldásként betonfal felépítését ajánlották fel, amellyel a tálibok eltakarhatták volna a bálványimádás szimbólumainak kikiáltott szobrokat.

Ottjártamkor Bamyan völgyében egy lélek sem járt, pedig az egykori karavánút virágzó kereskedelmi központja óriási turisztikai lehetőségeket rejtene a vizet- és elektromos áramot nélkülöző régió számára. Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy a Buddha-szobrok emlékhelyei miért csak évi ezer látogatót vonzanak, elég körbenézni a sivatagi tájon. A terület, a tartomány minden erőfeszítése ellenére jelenleg a turisták számára szinte megközelíthetetlen. Bamyanba nem vezet út a fővárosból, repülőtérről pedig álmodni sem mernek, habár kínai és iráni befektetők már jelezték, hogy érdeklődnek a térségben rejlő üzleti lehetőségek iránt. Még mielőtt azonban az ősi zarándokhely felvirágzásának lehetőségére gondolhatnék, a helyi munkások sietnek megjegyezni: a külföldiek elsősorban a nyersanyagban gazdag föld kiaknázása iránt érdeklődnek.